Nem vittem semmire az életben. Vajon létezik tőlem nagyobb lúzer perpillanat?

Jajj de jó ilyet olvasni, nem vagyok egyedül.

28 vagyok, ugyan korábban dolgoztam, de csak vacak helyeken, tanultam több szakon, amiket otthagytam és gyereket neveltem vagy épp dolgoztam helyette.

Jelenleg új szakot kezdek, elismertetek pár régi tárgyat a kreditekért, és mellé szerzek valami vacak munkát.

Érdekes, hogy 3 különböző szakon voltam másfél éveket, de úgy érzem abszolút semmit sem tudok abból sem, amiből 5össel mentem át.

Nem mertem még magasabb kaliberű munkát vállalni(irodista, gyakornoki meló), még egy félévem van, ameddig lehetek eladó vagy ügyfélszolgálatos..

A nyelvtudásom jó, de úgy izgulok az interjúkon, hogy nem merek megszólalni akkor sem, ha tudom, mit kellene mondani..

Szerencsére birtokomba jutott egy xanax, majd beveszem a következő interjúmon, hogy ne fagyjak le.

Nekem sosem voltak konkrét céljaim meg vágyaim, mindig azt tettem, amit a szüleim mondtak, így nem alakultak ki bennem önálló vágyak, amik alapján a céljaimat meg tudnám határozni..

Most is csak gyorsan használható tudást akarok szerezni, aztán hátha történik valami, ami előrelendít.

Az a gond hogy sok egyetemista be sem látja hogy nem való oda ahol most van, ha nem megy vagy nem szeretitek csinálni akkor mi értelme az egésznek? Létezik fizikai munka is a világon, és akinek van logikája abban is jó lehet, csak ehhez nyáron is kell dolgozni, és nem mindig van hosszú hétvége.

26 évesen igen le vagy maradva, kis számolással is 40 éves korodra hoznál be egy veled egykorút aki mondjuk 19 éves korától mosogat kint külföldön vigyáz a pénzre, majd haza jön és vesz egy ingatlant. Tudok ilyen "sztoriról" a lakóhelyemen, csak az vágóhídi meló volt, de kijött belőle egy autó, és ház felújítás ami olyan mintha most épült volna, a gazdája 32 éves sincs.

Szóval valamit tenned kell, legalább a nyelvet csiszold, azzal is el tudsz helyezkedni kint, de oda is önállóság kell.

Amig megmagyarázod magadnak h nem tudsz tenni azért h nyelvet tanulj (lol) addig mit vársz?

Ha a sirámra forditott időt nyelvtanulásra használnád, mi változna?

Megnyugtatásképpen elárulom, hogy a mai 35 év alattiak, majdnem így vegetálnak, mint te.

Mindenki keresi a helyét de nem találja. Itt a cégnél majdnem mindenki egyedülálló, semmi család, pedig 30 elmúlt. Nincs is kilátás. A fizikai munkát nem mindenki bírja és a 3 műszakot lehúzni szörnyű. Ez vár rád.

Szüleim szerint ma már mindenki az örökséget akarja felélni. Én is ;)