Miért lehet ez így?

Egy pár évvel ezelőtt egy fura testi tünet miatt sokat panaszkodtam a családnak, a barátoknak, ezért tudatosan elhatároztam, hogy jobb barát leszek, és addig nem kezdek magamról beszélni, amíg meg nem kérdezem a másikat, hogy hogy van, és mi foglalkoztatja. Na most ennek az lett az eredménye, hogy most már a kutya nem kérdezi meg, hogy én hogy vagyok, és mi foglalkoztat. A férjem sem, sőt mostanában még a szemét is forgatja meg sóhajtozik, ha belekezdek egy sztoriba. Mintha jobban figyeltek volna akkor, amikor csak panaszkodtam.