Szerintetek gáz, ha 38 évesen még nem volt barátnőm, nem tudok csókolózni, nem tudom hogy kell puszit adni és nem tudom hogy kell megölelni valakit?

Én egész életemben mozgássérült voltam. Halálos beteg vagyok. Sohasem azon járt az agyam, hogy ez gáz vagy sem.

Éltem az életem.

Jól látható betegségem van, de nem érdekelt. Már általánosban szédítettem a lányokat. Aztán addig jutottam, hogy nekem kellett leállítani mert üldözött a szerelmével.

Középsuliban három barátnőm volt összesen. Az egyikük balett táncos volt. Nagy mozgásigénnyel. Én nem tudtam sétálni menni vele, vagy a karomba venni, stb... mégis csodás kapcsolatunk volt. Mindent megoldottunk mert akartuk.

Mindennek a kulcsa én voltam. Mert elfogattam magam. Ezáltal a többiek is mindig elfogadtak. Beszéltem, kérdeztem, hozzászóltam.

A kommunikáció és a kapcsolatteremtés lenne a lényeg. Senki sem úgy született, hogy tökéletes szociális képességei vannak. Gyakorolni kell.

Beszélgess idegenekkel. Mindegy, hogy nő vagy férfi. Az elutasítással ne foglalkozz. Van millió másik ember. Ha kell menj be egy boltba és kérdezd az eladót termékekről. Bármit, csak beszélgess. Idővel aztán könnyedén megszólítasz majd bárkit.

Ha tudsz beszélgetni a többi majd jön magától. Ne félj tőle! Engedd, hogy megtörténjen.

Elment sok év, de nem vagy öregember!