Miért vagyok ennyire iszonyúan magányos? 18/F

Borzasztóan szarul vagyok az utóbbi időben. Egyszerűen állandóan levert vagyok, semmihez sincs kedvem amiket korábban szerettem, mindenre ráuntam. Nem igazán vagyok boldog se, csak ritkán és az se szokott sokáig tartani, emellett még borzasztóan magányos vagyok. Mindig egyedül érzem magam állandóan, meg igazából azt érzem, hogy senkit sem érdekel, hogy mi van velem. Más dolgok érdekelnek, mint a többséget a koromban. Nagyon szeretem a történelmet és a politikát, de például a természettudományos tárgyak is rendkívül érdekesek számomra. Valahogy általában ezek a kicsit "komolyabbnak számító" dolgok vonzanak és azok amik a korosztályom többségét érdekli, azok egyáltalán vagy csak kicsit érdekelnek. Természetesen ezek mellett másokat is szeretek, például imádom a videójátékokat, a focit meg hasonlókat. De például a zenében is nem csak a mai generáció által hallgatott zenéket szeretem, persze ott is van olyan abból ami tetszik. Igazából az egész személyiségem túl komoly, ezért úgy senkit sem érdeklek. Ezért általában mindenhol megpróbálok máshogy viselkedni, ez egész jól működik elég sok barátom van, köztük olyanok is akiknek hasonló az érdeklődésük. De egyszerűen mindig eszembe jut, hogy ők nem is engem kedvelnek, hanem csak az általam mutatott képet. De egyszerűen máshogyan semmi esélyem, hogy normális kapcsolatokat alakítsak ki. Ráadásul iszonyúan önbizalomhiányos is vagyok és félénk is. Ezeket úgy próbáltam meg ellensúlyozni, hogy én lettem az osztályban az a tipikus sokat pofázó poéngyáros. A lányok terén sincs esélyem, ha magamat adom, de úgy néz ki, máshogyan sem. Egyszerűen nem vagyok az a tipikus stílusú tini, aki szarik mindenbe mert neki mindent szabad, meg tanulni se kell, mert ő anélkül is milliomos és menő lesz. Jó, ebben mondjuk az is benne lehet, hogy nem vagyok túlságosan jóképű, de ezzel nem tudok mit kezdeni. Soha nem szoktam senkit semmilyen módon sem bántani, mert tudom milyen érzés, ha ezek miatt szenved akár saját magában akár a többiek előtt. Kicsit össze-vissza csapongtam, de a kérdésem az lenne, hogy mit tegyek, hogy valahogyan kevésbé legyek magányos vagy valahogyan véget vessek ennek az egésznek. Mert már évek óta magamban gyötrődök és borzasztó ez így.