Hogyan lehet megszüntetni/elnyomni a rossz érzést ami barátnö hiányából fakad?

Különösebben nem járok el sehova csak ha éppen dolgom van akkor szoktam látni számomra szimpatikus lányokat. Legutóbb pl parkban láttam 2 szép lányt akik nagyon bejöttek, de pont ez a baj szinte sosincsenek egyedül, elég fura lett volna így leszólítani egyet is.

Bár igaz ha egyedül lenne is ami nagyon ritkán fordul elő, akkor is megindokolnám hogy miért nem merem, pl nyomkodja telót biztos elfoglalt rossz néven venné ha hozzászolnék stb.

Meg mit is mondhatnék hogy nagyon tetszik és szeretném megismerni.

Félnék hogy mi lenne a reakciója és ha még igent is mondana, nem igazán tudom hogyan folytathatnám, mert nem vagyok jó ismerkedésben, elég magamnak való vagyok és nem szoktam túl sokat beszélni mindennapjaimban, munkát is aszerint választottam hogy kevés ember legyen körülöttem és ritkán kelljen beszélni, szabadidőmben mindig egyedül töltöm. Tehát problémás lenne érdeklődést felkeltenem, mert nem vagyok nagy dumás és ha már leszólítom akkor legalább nekem kellene elinditanom és fenntartani beszélgetést. Ami nehéz mindig mondták régebben emberek hogy nehéz velem egy jót beszélni, igaz azok az emberek nem is érdekeltek így egyértelmü hogy nem tettem bele semmi energiát.

Viszont zavar hogy vannak akik tetszenek lányok nem ismerem őket, de vmi késztetés van hogy megkellene ismernem őket, viszont nem igazán tudom mit csináljak, el kellene nyomni és akkor tökéletes lenne vagy tenni ellene megpróbálni de félek.

Hülye dumákat nem szeretnék mert az nem én vagyok úgyse jönnék ki jól belőle ha erőltetnék olyan személyiséget ami nem én vagyok.

Utolsó érdekes igen régen nagyon hagytam magam dominálni(tehát sokat hagytam rá másokra), de azóta kicsit fejlődtem és nem hagyom magam annyira.

De még igy is azt mondanám hogy nem vagyok túl erős, és könnyen ráhagyok dolgokat mások akaratára, amig nem megy át nagyon pofátlanba, mert akkor már nem hagyom magam. De alapból megengedő vagyok túlságosan, engedékeny.

Hogyan tanulhatom meg kezelni elviselni?

Azt még sokkal inkább eltudom képzelni hogy esetleg leszólításig pl eljutok na de utána csak kinos csendet tudok elképzelni mert amúgy sosem igazán ismerkedtem életben, mindig olyan magamnak való voltam és a családi körből nagyjából 2 emberrel megelégedve mint társaság, de jellemzően egyedül végig.

Nehéz megtenni a lépést mert talán ez a legnagyobb félelmem, nem is feltétlen félelem hanem inkább legkellemetlenebb és ebben vagyok legkevésbé jó hogy bármiben is kezdeményezzek, passzív hozzáállásom és alapból nem igazán érdekel senki, magamon kivül. Itt a kivétel az hogy látok néha olyan lányokat akik annyira tetszenek hogy érdekelnek megismerném őket, de teljesen nem tudom hogyan. Mert nem tanultam meg sose ezt a dolgot, csak ami nagyon kell élethez, tehát dolgaimat ügyeimet intézni vagy munkahelyen munkával kapcsolatos megbeszélni valók minimális tisztelet.

Szóval félek meg kellemetlennek érezném leszólítást, hogy zavarom a lányt nagyon rosszul esne félnék reakciótól stb.

Nem tudom hogyan léphetek ezen túl.

Online nem látom sok értelmét mert ott nem igazán tudd érdeklődést felkelteni bennem senki és fordítva is, olyan semmilyen személytelen, meg hatalmas távolságok lehetnek és nagyon húspiac jellegü, annak ellenére is hogy tényleg külső ami megfog. A lényeg az hogy élőben kellene valahogy ismerkednem vagy feladnom a dolgot , elnyomni a vágyat egy társra akkor szabad lehetnék végre, vagy megoldani nem tudom

Nagyon nehéz