Milyen munkákkal lehet a legkevesebb kapcsolatom emberekkel?

Minek kell neked egyáltalán munka neked?

Legyél fizetett troll.

Egyesek itt nagyon el vannak tévedve.

Tudományos munkakör: eljutni azu önálló kutatásra feljogosító fokozatszerzésig rengeteg csapatmunka és közös projekt, de utána sem fog működni, hogy önállóan prüntyögsz egy valamit érő kutatáson. Rengeteg egyeztetéssel jár az engedélyeztetés, az adatfelvétel, ha humán jellegű adatokról van szó, akkor főleg, nyilván nem fog egy és ugyanazon ember végezni minden szükséges munkaszakaszt.

Szabadúszók: mivel nem vagy alkalmazott, az ügyféllel nem menedzserek konzultálnak, hanem te. Programozóként te tárgyalsz az ügyféllel, te tartod vele kapcsolatot az igények nyomonkövetésére, az új funkciók beépítésére, a sokadik verziót követően is konzultáltok. Egy termék legyártása magában foglalja a supportot is, ez egyfajta készítői garancia, muszáj leszel pofázni, ha értelmes munkát akarsz kiadni a kezeid közül. A művészeknél sincs ez másképp, egy termékpaletta vagy egy kiállítás leszervezése is kontaktot igényel, neked kell a kereslet után menni, akár író vagy, akár festő, akár szobrász. Persze, a munkafolyamat egy része nem igényli mások jelenlétét, de nagyon is ott van benne a tény, hogy (főleg kezdetben) senki sem fog beszélni a vásárlókkal, ügyfelekkel, csak te.

Irodalmi területen sem úgy működik, hogy elpostázod az első kéziratot és jóság van. Fordítóknál sem egyedül dolgozik általában az ember, a legtöbb művet lektorálni kell, több javaslat közül elfogadtatni a legmegfelelőbbet...

A magam részéről, hobbiíró vagyok, tudományos területen kezdtem (TDK-ztam és doktorandusz is voltam), végül programozóként helyezkedtem el, immár egy éve HO-ban dolgozom. Naponta meetingelek, tárgyalok ügyféllel, a tudományos területen is rengeteg közös felkészülés volt és bár az írást inkább a saját szórakoztatásomra űztem, volt néhány valóban író ismerősöm ennek köszönhetően, rengetegszer szerepeltek és rengetegszer kellett utánamenni a saját műveik (legyen akár csak egy vers) publikálásának.

Ha neked ennyire terhes a személyes kontaktus, menj hullamosónak, mozdony/metró/villamosvezetőnek, annotálónak vagy valami rendkívül monoton és semmitmondó munkára. Mert lehet, hogy vannak munkakörök, ahol dolgozhatsz egyedül, de ahhoz, hogy eljuss oda, évekig nem fogsz egyedül dolgozni. Sőt!

#18:

Ilyen alapon tényleg nagyon kevés munkakör van, ahol totál nem kell emberekkel érintkezni. Azért ezeket soroltam fel, mert ha valaki értelmiségiként szeretne emberkerülő megélhetést, akkor nyilván nem a darukezelő vagy az éjjeli őr a legmegfelelőbb. Bár a kutatói munkákhoz vezető úton valóban szükség van humán interakcióra, de még mindig kevesebbre, mint egy klasszikus átlag-munkakörben, és utána jó eséllyel zavartalanul bele lehet merülni hónapokra, évekre valami témába, kettesben maradni a számítógéppel vagy egyéb szükséges eszközökkel.

Az írók, művészek is óhatatlanul érintkeznek néha emberekkel, viszont másokhoz képest ők még így is remeték. Most persze nem a bestseller-írókra kell gondolni, akik dedikálások és interjúk örvényében keveregnek, vagy sztár-festőkre, akik nagyüzemben gyártják eladásra a képeket és szervezik a kiállításokat. A családomban festőművész és író is van, rálátok a munkakörülményeikre. Pár exkollégám, akik otthagyva a céges környezetet független játékfejlesztők lettek, néha napokig nem mozdulnak ki a lakásukból, akkor is csak egészségügyi sétákra vagy vásárlási céllal, esetleg néha email -ben vagy Skpye -on váltanak pár szót a kiadókkal.

Nekem kicsit túl jól sikerült eltávolodni a világtól, erre a COVID most rátett még pár lapáttal. Eredetileg nekem is a teljes bezárkózás volt a célom, de kiderült, hogy szükségem van egy bizonyos szinten az emberi interakciókra, ezért leszek kénytelen újragondolni a jövőmet.

#17 voltam.