Volt valaha olyan érzésed hogy meg akarsz halni, vagy a halálra megváltásként tekintettél? Ha igen mi miatt?

Betegségem meg ilyesmik miatt, egyik gond jött a másik után...

De nem ölném meg magam a családom miatt:D

Többször is volt.

Családom miatt

Azért aki vagyok

Nem vagyok rá büszke, de pár éve volt egy ilyen időszakom, talán 18 lehettem (összefolynak az évek).

Egyszerűen minden összejött, jogsi körüli kudarcok, gimiben rám szállt az ofőm, egyszer matekon is beolvasott, közel 40 ember előtt megszégyenítve. (nem tudtam egy példát és vicc nélkül 5 perces papolás volt a jussom, abból is a rosszabb fajta) Akkor egy új tanár kipécézett magának (csendesebbek, halkszavúbbak közt voltam messze) komolyan minden órán beszólogatott, csak engem beszéltetett, ha bárki bármi rosszat tett, engem vett elő. Sokszor megpróbált megszégyeníteni, és elég sokszor sikerrel járt. Borzasztó volt, hasgörccsel mentem mindig az óráira. Osztályelsők közt voltam világéletemben, jeles szorgalommal és magatartással, a többiek meg jól mulattak azon, hogy így utált egy tanár. (pár hónappal később amúgy őt kicsapták)

"Legjobb barátnőmről" is kiderült, hogy nárcisztikus, vele végig veszekedtük az évet, amikor nem, panasz-ládának használt.

Idehaza is rendszeres veszekedések voltak köztem és anya, valamint apa és anya közt. Szinte naponta egyszer minimum volt kiabálás, de olyan is, hogy majdnem 1 hétig nem beszéltünk anyával.

Az eddig menekvést nyújtó tanulásban is elvesztettem a motivációm, de a jegyeimet szerencsére sikerült azért tartanom. Alvási gondok is voltak, állandó sírhatnékom is. Teljesen egyedül éreztem magam.

Sportsérülést is sikerült begyűjtenem, ami miatt a műtét szélére kerültem. Akkor nem mertem bevállalni (lábat kellett volna 2 helyen műteni), kicsit bánom, mert amúgy a mai napig nincsen rendben sajnos..

Aztán egyik barátnőm kiszúrta, hogy baj van (suliban egész jól elrejtettem a gondokat) és hihetetlen türelemmel végig hallgatott és lelkiztünk egy jót. Ő segített át azon az időszakon, a mai napig el nem tudom mondani mennyire hálás vagyok neki. Szerencsére még mindig számíthatok rá (és ő is rám) és csak erősödött a barátságunk. De az egy borzasztó időszak volt..