Szerintetek miért érzek úgy, hogy kiölték belőlem azt az érzést, hogy valaha is szerelmes legyek valakibe?

Az okát magadnak kell tudni megfejteni, ha volt előzménye a dolognak.

Nyilván sokat csalódtál és a sok negatív tapasztalat mély nyomot tud hagyni az ember lelkében.Ha teljes bizalommal voltál valaki iránt,tiszta szívből szeretted de az illető átvert, megalázott, az megsemmisítő érzés tud lenni.Ahogy gyűlnek a rossz tapasztalatok úgy lesz egyre nehezebb átadni magadat a romantikus érzelmeknek, bekapcsol a védekező üzemmód ami szeretne megóvni az újabb csalódástól.Mert az üresség is jobb mint a szív és a lélek fájdalma.Nehéz ebből az állapotból kitörni, igazából tudatosan nem is lehet.Majd ha találkozol egy olyan emberrel akinek irányába olyan vonzalmat érzel, hogy a személyének hiánya nagyobb fájdalmat okoz mint ami fájdalmat egy újabb megbántás,csalódás, megalázás lehetősége jelentene akkor tudni és minden porcikáddal érezni fogod, hogy készen állsz egy új szerelemre.

Én is ezt érzem. Egy távoli exem volt a legutóbbi pasim. Miután benne is csalódtam, ami sosem feltételeztem volna, azóta senki iránt még csak vonzalmat sem éreztem, hiába néz ki jól, vagy tűnik jó partinak. Tudom, hogy szükségem van valakire, nem maradhatok végleg egyedül, de teljes mértékben az önös érdek és racionalitás hajt egy újabb kapcsolat felé, nem pedig bármiféle romantikus elképzelés vagy érzelem.

Belőlem is kiölték.

Belőlem nem ölték ki, csak mindig van valami szarság ami miatt padlóra kerülök. Újra és újra.

Ti nők vagytok egyébként? Mert ezen meglepődtem, mert ugyanezzel a problémával vagyok férfiként. Tettem már fel itt kérdést, de el lettem küldve szakemberhez meg az anyámba. Aki hajlandó lenne erről bővebben is társalogni a "másik oldallal" volna olyan kedves, hogy ír privát üzenetben? :D

Sztem az a kopasz gazda aki ma kirúgta mind a 6 luvnyáját, egyszerre.

Mondom, hogy a mai kopasz gazda...