Mi lesz velem ha szüleim sem lesznek?

Bizony, ez már az én fejemben is megfordult, csak én még idősebb vagyok Nálad, 43/F és egyke vagyok.

Amíg a középsulit és az egyetemet végeztem, addig nem laktam itthon,kolis voltam, így helyben nincsenek barátaim, akik az évfolyamtársaim voltak, azoktól pedig nagyon messze lakom, személyesen szinte már nem tudunk találkozni, no meg jó részük már családos.

Amikor vége lett az egyetemnek, tudtam, hogy a magány fog következni, még ma is emlékszem a napra, milyen rossz volt kiköltözni a kollégiumból és elköszönni mindenkitől. Néhányukkal interneten/telefonon időnként beszélek, persze ez már nem olyan, mint mikor személyesen nap mint nap találkoztunk.

Én abban bízom, hogy egyszer sikerül egy olyan munkát találnom, ahol jó lesz a társaság, és lesz lehetőségem ismerkedni. Jelenleg azonban nincs, itthon dolgozgatok és alkalmiak vannak csak, meg hétvégente templomokban orgonálok, de fiatalak alig járnak, így az ismerkedés ott is kilőve.

Néha vannak nekem is mélypontjaim, ilyenkor munkával, netezéssel vagy kerékpározással foglalom le magam, persze tudom belül, ez csak egyfajta tüneti kezelés, de bízom abban, hogy ez ideiglenes állapot.