Ha közel 30 évesen tönkre van menve az életem és nem volt még soha párkapcsolatom, mire számíthatok a jövőben?
válasza:
válasza:Szépen lekerül a felelősség a szülőkről, igaz? Kit érdekel, ha nem foglalkoztak veled, nem neveltek, talán bántalmaztak, nem tanítottak és ezek miatt mentális betegségeket szereztél, nem szocializálódtál megfelelően, nem találod a helyed. Egyértelműen a szülők cseszték el, de milyen jó, mert ha így is van, akkor csak ki kell várni amíg a gyerek nagyobb lesz és az összes hibájukat át lehet hárítani rá. És elmondhatják milyen fasza szülők voltak. A "gyerek" meg, ha tudja, megpróbálja rendbeszedni amit az elcseszett "nevelésük" során szerzett, ha nem tudja elkallódik, alkoholista lesz, drogos hajléktalan vagy öngyilkos.
És a szülőknek mindebben semmi felelőssége hiszen 30 éves, miért nem tett ellene? Alapok nélkül nehéz, azt pedig a családban szedné össze az ember, de kit érdekel?
válasza:3-as válaszoló vagyok.
Le lehet engem pontozni, de ha valaki 30 évesen csak a kifogásoknak él, annak a hátralévő évtizedei is ugyanezzel a siránkozással fognak eltelni.
Nyilván vannak tündérmesék, meg ellenpéldák, de a tény az, hogy az ilyen emberek többségének az élete továbbra is ugyanarról a céltalanságról fog szólni.
válasza:#13
"de a tény az, hogy az ilyen emberek többségének az élete továbbra is ugyanarról a céltalanságról fog szólni."
Ha megelégszik ezzel az élettel, ám legyen. De akkor miért rinyál? Ha kér segítséget, akkor miért nem fogadja meg a tanácsokat?
Aki keres, az talál. Aki változni akar, az minden követ megmozgat annak érdekében, hogy változzon, a többi csak kifogás.
12/13:
Örülök, hogy te legalább megvilágítod a dolgokat.
A mai napig a szülői házban élek, amikor tudtam segítettem őket.
Nem vagyok egy minta ember, nekem is vannak hibáim.
De most hogy az egyik szülő meghalt, csak egy szülő maradt a házban,
aki továbbra is úgy beszél velem, mint a kutyával, nem hallgat meg.
Minnél többet segítettem, annál szemetebbek voltak velem.
Azt gondoltam egyszer megjavulunk és minden jobb lesz.
De nem.
Az eddig nagyon nehezen megteremtett dolgoktól is megválunk.
Nem volt így értelme.
Jobb lett volna 18 évesen azt mondani, hogy viszlát, velem így nem viselkedtek.Ismerőseim, barátaim szerint.
Egyszer élünk és ez már el van szúrva.
válasza:#15
Sajnálom, hogy meghalt az egyik szülőd.
De, miért vagy még otthon? Miért nem költözöl albérletbe? Talán munkanélküli vagy, hogy nincs megtakarításod? Nem a szüleidnek kéne már segíteni, jóember, hanem a saját életedet kéne felépíteni.
Csak azt ne mondd, hogy erre életképtelen vagy, mert akkor tényleg menthetetlen vagy.
válasza:Az ilyen embereket nem tudom sajnálni
Engem anyám nevelt egyedül aki 16 évesen hagyott egyedül mert elköltözött a pasijához. Apám alkoholista, a családom nagy része is, börtönben is van rokonom, én el lógtam a sulit, írtam, drogoztam, majd 22 évesen mégis beláttam hogy elég és ez nem oke. Elmentem egy gyárba dolgozni és pár hónapon belül ki is vettem egy albérletet egyedül. Azóta teljesen normális életet élek.
Az egyik barátom (fiú) most 33 éves. Egy online játékban ismertem meg mikor 14 éves voltam. Az apja agyba főbe verte, az anyja meghalt amikor 18 volt. Dolgozott iskola mellett, az apja évekig elvette minden fizetését, elitta, és még 20 évesen is folyamatosan verte és olyan dolgokat mondott neki hogy bárcsak meghalt volna meg egyéb ilyen finomságok, amit nem fogok részletezni.
26 volt amikor ezt megunta, és Esztergomba ment dolgozni úgy hogy munkás szállóra költözött inkább és az se érdekelte hogy mi lesz az apjával és a lakással, rajott hogy bármilyen is a család a saját életéért ő a felelős!
Ma már Pesten él egyedül egy garzonban, a Burger Kingben dolgozik, és levelezőn egyetemre jár!!! Azt meg már nem is kell mondanom hogy időközben normális társasági ember lett belőle....
Szóval én nem tudok sajnálni senkit! Aki akar az változtat, tesz érte, elmegy pszichológushoz, elköltözik stb
Minden más a szememben szánalmas kifogás!
29/N
Hát lehet, hogy a te szemedben kifogás.
De tudod együtt építettük gyakorlatilag az életünket.
És nem tudhattam előre , hogy ez lesz.
Nem bizakodni kellett volna, hanem talán inkább elmenni és itt hagyni őket,
de nem ilyen ember vagyok.
Állandóan nekem támadt anyám, verekedett, soha nem értett meg.
A szüleim elváltak gyerekkoromban.
Ennek iszom a levét a mai napig.
Nem tehetek róla, hogy elváltak.
válasza:Költözz el
Dolgozz
Vagy mi a terv?
Marad a rinya?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!