Ha közel 30 évesen tönkre van menve az életem és nem volt még soha párkapcsolatom, mire számíthatok a jövőben?

Kérdező, nem én rinyálok, nem én vagyok életképtelen. Nem én nekem nincs kapcsolatom 30 évesen, nem én hanyagolom el magam.

Ki a fontosabb, te vagy az életben maradt szülőd? Majd ha az lesz a válaszod, hogy te, akkor majd elkezdel élni, lépni afelé, hogy jobb legyen neked. De addig, míg otthon élsz és egy nagy rakás szerencsétlenséget játszol, addig igen, ezt érdemled, mert ezt te csinálod saját magaddal!

Rég elhúzhattál volna otthonról, de nem tetted, te ezt az életet választottad, ennek meg ez lett a következménye. Ugye milyen sz..r érzés vállalni tetteink után járó következményeket?

Csak hogy lásd, én is 28 éves koromig otthon éltem, de elvégeztem egy fősulit, lediplomáztam, párkapcsolatot alakítottam ki, megkaptam álmaim munkáját, ápoltam rákos anyukámat 14 éves korom óta, amikor szükséges volt, aztán 26 évesen eltemettem őt, mégis talpra álltam, nem lettem depressziós..ja, tudom, most jön az a hárításos szöveg, hogy nekem biztos sokkal könnyebb volt. Csak kettőnk között az a különbség, hogy te rinyálsz, én meg nem és küzdök azért, hogy a céljaimat elérjem.

Az teljes mértékben igaz, hogy ha szar családban nő fel az ember akkor egy hatalmas hátránnyal indul. Ha már azt látod gyerekként, hogy a saját családod egy rakás szar, akkor elég nagy az esély, hogy az idegen emberekhez is így fogsz viszonyulni ami miatt nem lesz szociális életed és nem fogsz megtanulni szocializálódni.

Viszont ez "csak" a kezdet és van rá lehetőséged, hogy otthagyd a toxikus családot még ha anyagilag nehéz is és sokáig kell spórolnod, nem lehetetlen. Hátrányból indulsz egy olyan emberhez képest aki normális családban nőtt fel, de kitartással te is elérhetsz egy normális életszínvonalt, nem te lennél az első aki szar családból élhető életet teremt magának. Pl nem költöd el új ruhákra, finom kajákra stb-re a pénzed, hanem félrerakod, hogy el tudj menekülni tőlük még ha évekig is kell gyűjtened. Érzelmi szempontból se könnyű otthagyni őket, főleg ha beléd beszélik, hogy te vagy mindenért a szar és mindenért bűntudatot érzel. Viszont 30 évesen már rájöhettél, hogy nem fognak változni. Nem mindenki való szülőnek és sokszor hiába reménykedsz, hogy hátha megváltozik az illető az közel se jelenti azt, hogy tényleg változni is fog. Te megadtál nekik minden esélyt, hogy változzanak innentől nincs miért bűntudatod legyen ha otthagyod őket. Még van esélyed egy normális életre, 5 év alatt szerintem helyretudnál jönni. Ezért írják a többiek is, hogy ne fogd a szüleidre és te tegyél valamit ha változást akarsz, csak lusták normálisan kifejteni. Hiába a szüleid rontották el eleinte te se teszel ellene, hogy jobbá tedd pedig 30évesen már megvan mindened ahhoz, hogy változtathass.

Nem rálátás nélkül beszélek, nekem se volt a legjobb a gyerekkorom és tudom, hogy ez nem az én hibám. Viszont azt is tudom, hogy már jó pár éve tudnék változtatni a személyiségemen, de nem teszem mert már elfogadtam magam olyannak amilyen vagyok és nem szeretnék se barátokat, se párkapcsolatot mert számomra túl megerőltető egy emberi kapcsolatot fenntartani ugyanúgy mint az is, hogy tegyek valamit a változás érdekében. Ezért eltaszítok magamtól mindenkit, mert így könnyebb, munkában is csak a munkához szükséges dolgokról beszélek a kollégákkal.

Szóval ha nem vagy megelégedve a jelenlegi helyzeteddel akkor tegyél ellene. Hosszú idő lesz mire elérsz valami változást, nehéz lesz de SENKI nem fogja helyetted megtenni, ha egyedül nem megy akkor kérj segítséget pszichológustól (van ingyenes lehetőség rá tb alapon) nem szégyen. Lehet, hogy te szégyelled amiért a normális embernél bénábbnak érzed magad, de rengeteg ilyen ember van és a pszichológus minden nap többel is találkozik, szóval ő nem fog elítélni. A másik lehetőség pedig az, hogy elfogadod magad olyannak amilyen vagy és találsz magadnak valami elfoglaltságot.

Kezdj új életet!

Először is hinned kell benne, hogy jobb lesz! Ha nem hiszed, akkor eleve nem úgy állsz hozzá.

Olyan munka kellene neked, amihez vagy van szolgálati lakás, vagy keresned kellene albérletet.

Kezdj el félretenni pénzt!

HA van tartalékod, akkor el tudsz indulni.

Nehogy még lelkiismeret furdalásod is legyen, mert az élet rendje az, hogy a gyerekből felnőtt lesz. Legyél tehát felnőtt, önálló , vállald a tetteidért a felelősséget. Lesz kapcsolatod is, ha azt látják rajtad, hogy ez az ember tudja, mit akar.