Mi szép van az életben??

Ahogy a nyár esti alkonyat fényében semmi mást nem hallasz, csak a levelek susogását?

Ahogy az őszön az elsárgult levelek mint virágszőnyeg borítják be az erdei ösvényt?

Ahogy a gyenge hóesésben a szürke ég felé nézve látod, ahogy a pelyhek aláhullnak? És ahogy a ruhádon közelről megnézve azt látod, hogy a hópehely olyan tökéletes szerkezetű, amit ember nem tudott volna kitalálni?

Amikor a te szavaid rajzolnak őszinte mosolyt az arcára valakinek, akin úrrá lett a bánat?

Amikor érzed, hogy megtaláltad azt, akinek rád van szüksége?

Amikor tudatosul benned, hogy te adtad vissza valakinek az életkedvét, pusztán a személyeddel? Amikor rájössz, hogy az életed azzal nyert tökéletes értelmet, hogy értelmet adtál másvalaki életének a létezéseddel?

És amikor rájössz, hogy ez fordítva is így van?

Hogy a macska nem csak karmolni tud, hanem dorombolni is.

Hogy a száj nemcsak rágni tud, hanem dalolni is.

Hogy a kéz nemcsak dolgozni tud, hanem simogatni is.

Hogy az agy nemcsak gondolkodni tud, hanem szeretni is.