Nincs nekem egy barátom sem. Lehet, hogy én magányosnak születtem? A magányt hogy lehet elfogadni?
17 éves vagyok. Nekem senkim sincs, és nem hiába.
Önszántából velem senki sem beszél. Olyan illúzió volt nekem, hogy vannak barátaim, de azok inkabb felszínes kapcsolatok voltak az iskolában. Sajnos.
Járok pszichológushoz is, és van szociális segítőm. Súlyos depresszióm van már 2020 novembere óta, plusz problémás a család.
Mostanság rájöttem miért vagyok magányos. Hozzám még a kutya se szólna. Azt, hogy miért nem tudom, mert én kedves vagyok mindenkivel. Fontos megjegyezni, igazából senki sem utál, csak nem akar a kutya sem.
Pszichológusnak és a segítőmnek ezt így elmondtam, ők csak azt mondták, hogy lehet így van. Szerintem így is van. Én már elakarom fogadni a magányt, és elakarom engedni azt az álmot, hogy barátok és barátnők, mert olyanjaim úgysem lesznek. Hogy lehet a magányt elfogadni?
Én már pár hete így gondolkozom, kezek javulni a helyzet elfogadásában. Sajnos még mindig elszomorít hogy majd nyár vége felé a 18. Szülinapomon senki sem fog majd velem inni, és az is, hogy mindig egyedül leszek mindenkor, emiatt elmegy az életkedvem és legszívesebben befeküdnék egy vonat alá ha tovább gondolom, hogy semmi értelme az életemnek mert sosem leszek boldog. Mindig magányosan.
válasza:
válasza:Egyszerűen nem értem hogy lehet ezt elérni, de tegyük fel hogy egy barátod sincs meg barátnőd sem volt/lesz...ettől függetlenül nem szűnik meg a létezés, magát a magány egy idő után automatikusan megszokja az ember, de a depresszióból sok idő utána de helyre lehet jönni, és utána tudsz szerintem barátokat stb szerezni.
Nem kell egyből feladni mindent főleg nem 17 évesen, nem vagy leprás hogy mindenki utáljon, ez egyszerűen képtelenség...29f
válasza:Nem helyeselt, de elismerte hogy tényleg így van, de majd megtalálom az embereket akik hozzám illenek. Ezt mondta a pszichológus.
Nem utálnak az a röhej, csak senki nem akar velem önszántából beszélni. Mikor én próbáltam barátkozni mindig kudarc lett a vége.
Amúgy 2-es igazad van, de nehéz elviselni a magányt. Antidepresszánst szedek egy hónapja, de igazából csak annyit segít hogy nem akarom magam megölni 3 naponta, de attól ugyanúgy boldogtalan vagyok. Magányos vagy már 2020 nyara óta, azóta SEM sikerült senkit összeszedni. Szégyen...
Nem várom el hogy én legyek a legfelkapottabb nem tudom ki, de unom hogy mikor beszélek az osztályba, vagy ahol voltunk páran konkrétan a hangomat nem halják meg és nem figyel rám senki sem.
Köszönöm a válaszokat, ha nem köszöntem meg még
válasza:Figyu, engem 17 evesen a suliban allandoan megalaztak, volt olyan, hogy a nyakamat megegettek egy ongyujtoval felhevitett korzonek a vegevel, felnyomtak a falra, szerintem pont 17 eves voltam en is.
Aztan sulit valtottam, teljesen mas volt a kozeg, jo haverjaim lettek, eljartam edzeni, probaltam minden emberrel megtalalni a kozos hangot, mindig lesznek akik nem fognak kedvelni es hidd el mindenkinek vannak problemai, es mindenki csak a sajat erdekeit nezi.
Amit ajanlani tudok, kezdesnek jarj el edzeni, ha tartasz a kondi teremtol ne tedd mert ott senki sem torodok senkivel, mindenki a sajat eletet fejleszti ott is.
En most 26 eves vagyok, es egy nagy cegnel vagyok egy jo titulusban, hidd el, minden rendbe jon, csak tegyel erte.
Ha lenne kedved beszélgetni, nyugodtan írj!
18l
7, ismerem magam, nem akarom az idődet rabolni, engem mindenki magamra hagy szóval felesleges. De kedves vagy :)
6, sajnálom, hogy miket tettek veled. Nekem az új suli se segítene, ugyanis voltam már pl diákokkal dolgozni ott is egyedül voltam.
Mondom én a magányra születtem, örökre magányos és boldogtalan leszek. És ez nem demagóg duma, ugyanis ezt alá tudom támasztani. Hiába vagyok jól tanuló, okos ember, ha depresszió felemészt. Sajnos nekem senki nem segít abban hogy egy jó végső megoldásom legyen, mert sokkal tisztább nekik hogy beszedem az antidepit meg ezeket... Szenvedni hagyni nem érdemes senkit, ugyanis elissza a levegőt másoktól aki életképes.
Én meg félek megtenni, mert nincs biztos fájdalommentes végső módszer, szóval nem fogom megtenni...
Ha otthon maradnék és hagynám az egész életem, senki nem lenne aki érdeklődne utánam, nincs barátom se családom.
Bocsi hogy ilyen lett a vége de őszinte szeretnék lenni, így kerek.
válasza:Nekem sincsen és akkor mi van? Nem is hiányzik senki sem. 25 éves vagyok. 10-11 évesen még asszem voltak barátaim.
Nekem piától jobb barátom nincs. Szereted a sört? Vedelj, gépezz, nézz pornót, hallgass zenét ami csak boldoggá tesz.
válasza:Sokat rinyálsz kérdező.
Te tulajdonképpen szereted magad ebben a helyzetben, mert kapásból elutasítod gondolatban, hogy jobb is lehet.
Persze azért tenni kellene.
17 évesen még fogalmad sincs az életből.
Keres jobb elfogaltságot, mint hogy magadat sajnálod.
Tégy valami hasznosat és akkor majd meg fognak becsülni páran.
Nem mindenki, de páran akkor majd látják hogy nem csak egy céltalan, ide oda bolyongó, sirankozó valaki vagy, hanem valami érték is van benned.
Ilyen fiatalon még fel kéne fedezned az életet, nyitott szemmel járni, az apró dolgoknak örülni.
Mások örülnének, ha jó lenne a szemük, tudnának járni, nem lennének süketek, mint az ágyú.
Stb stb.
Vannak akik fel sem tudnak kellni az ágyból.
Te meg siránkozol itt.
Foglald el magad. Ne legyél ilyen szerencsétlen.
Csak rajtad áll.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!