Hogy éled meg, ha felnőtt korodra nem maradtak barátaid?

Igen. Ismerős érzés a magány. A hétköznapokban nem igazán érzékelem. Inkább a hétvégéimre nyomja rá a bélyegét. De nem mindig volt ez így. Amíg suliba jártam, nem voltam magányos. Sőt elég sok barátom volt mind a suliból mind pedig a lakókörnyezetemből. Volt 2, 3 legjobb barátom. Meg megvolt egy baráti köröm. 20 évesen kezdtem dolgozni és akkor kezdtem megtapasztalni ezt a fajta magányt. Kezdetben még elég hamar megléptem magam és eljártam, felkerestem a barátaimat. Aztán 24 évesen köszönt rám az első párkapcsolatom. Kezdetben még a baráti kör megvolt körülöttem. Főleg fiukkal barátkoztam. de ahogy komolyodott a kapcsolatom és gyermekáldásban részesültünk a párommal, úgy már nem volt időm a munka és a gyerek mellett a barátokra. Ha segítséget kértem a házunk renoválásánál, javításoknál természetesen ott voltak. De idővel eltűntek. Ez addig nem is volt probléma, míg el nem váltunk. Vitte a gyerekeket és megkapta minden ingatlant, mert voltam olyan korrekt, hogy biztosítani akartam a gyermekeim lakhatását. Aztán jött a felismerés. basszus, már nincsenek barátaim. Az exem is elköltözött Tirolba a gyerekekkel. Olyan szinten egyedül voltam, hogy jobbnak láttam visszaköltözni a szüleimhez.

Persze a barátok már nem keresnek. Hétköznap a munkahelyemen van társaságom és ez jó dolog. A maló mellett pihenés, egy kis internet, alvás. nem érződik a barátok hiánya, de a hétvége már egészen más. Várom a hétvégéket, de pénteken tudatosul bennem, hogy basszus, most két nap magány vár rám. Persze, a szüleim és a tesóm itt vannak a házban, de akkor is, az más. Ők családtagok. Viszont ilyenkor rámtör az unalom és a magányosság érzete.

Isten felé fordulok ilyenkor. Imádkozom, beszélek hozzá, amikor senki sem hallja. valahogy elveszik a magányosság érzete. Bár tudom, hogy valójában sosem vagyok egyedül, de az emberi társaság hiányzik. Jó lenne meginni egy sört valakivel, vagy elmenni sétálni és csak úgy beszélgetni. Így 3 év különélés után jutottam el arra a pontra, hogy most talán már idelye lenne egy párkapcsolatnak. Hiába, mégis csak kell egy társ. De sajnos ez sem tűnik olyan egyszerűnek. Becsajozni? De ugyan kivel kössem össze az életem? Vannak elveim, amiből nem engedhetek. Talán a párkapcsolatra vonatkozó elveim meglehet túl szigorúak. Pedig nincsenek nagy igényeim. Talán még egy új baráti kört is nyernék vele.

Még, jó, hogy van ez az oldal. Itt azért mostanában elég gyakran vegyok, a kedvenc kategóriáimban osztom az észt. De ilyenkor magányos óráimban valahogy már ez sem ad eleget.

34/f

Finoman szólva nem túl jól. Főleg ilyenkor, lassan, nyár idején.. lenne időm is, kedvem is, látom, hogy a korombeliek mennyit bandáznak, mennyit járkálnak ide-oda, és bánt, hogy nekem ilyenben sosem volt részem. Örülök neki, hogy ők jól érzik magukat, de sajnos szomorúsággal tölt el, hogy nekem ilyen sosem jött össze.

Pedig általánosban volt egy remek baráti társaságom, onnan legjobb barátnőmmel egyetem elejéig aktívan tartottuk a kapcsolatot, de sajnos elhalóban van a dolog.. Gimiben is remek embereket ismertem meg, az egyetem óta pedig csak netes beszélgetésből aligha születnek programok, amikre igazából lenne még igényem.

Még nem adom fel, illetve próbálom feléleszteni a régi kapcsolatokat, de ehhez én magam egyedül ugye kevés vagyok :c