Hogy éled meg, ha felnőtt korodra nem maradtak barátaid?

"Illetve azt vettem észre, hogy mindig csak addig marad meg egy társaság, míg van valami közös dolog ami összetart."

Ez sajnos így van, viszont itt jön képbe az, hogy az iskolai évek után általában megsem próbálunk más közös érdeklődési pontot keresni. Csak simán elfogadjuk hogy elsodor minket egymástól az élet.

Utoljára általános iskolában voltak barátaim, bár igaz később róluk is kiderült, hogy csak addig barátkoztak velem, míg érdekük volt benne. Ugyanez volt a helyzet unokatestvéremmel is. A középiskolában borzalmas osztálytársaim voltak, egy-két haverom lett csak a 4 év alatt, de már nem tartjuk a kapcsolatot. Munkahelyeken sem tudok barátkozni.

Tudom is magamról, hogy unalmas és érdektelen vagyok, ezért nem is erőltetem. Elég szar helyzet, de ez van. Felkészültem az örök magányra sorozatokkal, filmekkel, könyvekkel. Bár nem tudom meddig lehet ezt így bírni.

28/F

Velem ugyanez van, csak nekem iskolában sem voltak már barátaim :D Nekem is van pár ember akikkel el tudok dumálni amikor épp ráérnek, de programot sajnos egyikkel sem tudok szervezni, bár nekem túlzottan nincs is igényem rá, de amikor lenne, akkor kissé szomorú vagyok emiatt.

A hétköznap eltelik a munkával, olyankor nem gondolkodok ezeken, de jön a hétvége, és ülök itthon egyedül a szobában.. Na olyankor jön a GyK, meg a nagyon mély filozofálások hogy hogyan és miképp tudok ezen változtatni, olyankor kicsit letört vagyok, aztán hétfőn kezdődik minden előlről.

24F.

Egyenlőre könnyen.

Dolgozom és van párom, ez már bőven elég.

Ha meg néha van igény 1-2 kollégával el tudunk menni szórakozni és ennyi.

Nekem ez bőven elég így munka mellett.

Én elvagyok egyedül is . Van egy kis szociális szorongásom. Úgyhogy nagyon nem is igénylem a nagy baráti társaságokat.Én egy társban látnám a magányomra a megoldást.Számomra minden téren kielégítő lenne egy társ.Aki egyben a barátom is.

Egyedül élek, családi házban.Hétköznap dolgozom.Általában pörgősek a napjaim, mindig van mit tenni.Úgyhogy lefoglalom magam, elvagyok.Néha hétvégén rossz, mikor kicsit több időm van. De egy társsal megosztani a feladatokat és a maradék időt egymásra fordítani bőven elég lenne számomra.Kitölteni minden időmet és igényemet.

Jelenleg a pár hiányt próbálom pótolni netes, virtuális ismerkedésekkel, barátságokkal, beszélgetésekkel.De már viszonylag régóta nem találtam olyan személyt, akivel jól kijövünk, és hosszú távon fenntartható a beszélgetés.Pedig ez is feltudja dobni a napokat, ha van egy személy az életedbe, akivel mondjuk minden nap esténként egy picit tudsz beszélgetni.Tudod hogy vár, várja hogy írj neki, vagy fordítva.Ennek is megvan a hangulata és a varázsa.Kicsit megszépíti a mindennapokat.