Nem vagyok se érdekes, se népszerű, se határozott. Félek, hogy így nem lesz senkim. Hogy kezdjek neki a változásnak?

Meg kell tanulnod szociális helyzetekben helytállni, azokban sikeresnek lenni és idővel egyre jobb lesz. Ezen felül az életed olyan területén is javítanod kell, amik úgy érzed visszahúznak, félsz megnyílni miattuk, akár szégyelled. Mondjuk ilyen terület lehet a munka, hogy olyan helyre kényszerülsz amit nagyon gyengének érzel - ebben az esetben pl. tanulással, önfejlesztéssel, új szakmával új irányokba tudsz nyitni. Ha ez a súlyod, akkor elkezdeni mozogni, edzeni, étrendet átalakítani, hogy jobban érezd magad a bőrödben.

Visszatérve a szociális helyzetekre: mivel félsz tőlük, és a félelmet legyőzni csak úgy tudod, ha szembe mész vele, ezért érdemes a fokozatosság módszerével elkezdeni ledönteni a falakat. Ez egy nagyon népszerű megközelítés, szakemberek is gyakran használják. Sok türelem kell hozzá, az agyadat át kell "programoznod" a negatív tapasztalatokból a pozitívakba.

Mondtad hogy nem mersz másokra se nézni, nemhogy beszélni velük. Kezdésnek akkor pl. lehet azt, hogy először csak kimozdulsz, mászkálsz egyedül a városban, emberek között vagy nappal vagy a buszon. Mikor már úgy érzed ezzel nincs gond, jöhet egy következő lépés, pl. 2-3 mp-ig a szemébe nézni annak, aki veled szembe jön. Aztán megint egy lépés, ekkor mondjuk rá is mosolyogsz már egy picit. Lesz aki leszrja, lesz aki megnéz, lesz aki elutasít, rád se néz, akár pofát vág. Ez az élet rendje, természetes. Ezért kell az agyadat is átforgatni és megérteni, hogy attól hogy valakinek nem jössz be, még nem vagy szr ember. Meg kell tanulnod nem az alapján megítélni magad, hogy ki hogyan reagál rád. Nem azt jelenti hogy a kritikákat ki kell zárni, de a random pofavágások, párkapcsolati elutasítás, randik lemondása vagy össze sem jövetele ne határozzon meg. Ehhez kell a már említett megfelelő mentális állapot és az is, hogy az élet más területein is rendben legyél, legyen fejlődés.

Szóval folytatva a fokozatosságot, amikor már megy mosolyogni is, lehet lépni tovább és mondjuk köszönni. Csak ennyi, köszönés és mész tovább. Ezt ha nagyon biztonságosan akarod, akkor bemész boltokba és az eladókkal gyakorlod, semmi nem fog történni. Szép lassan aztán lehet haladni tovább.

Ha nagy gondot érzel, szenvedsz, nagy szorongást, akkor szakemberhez érdemes menni és együtt majd javítotok rajta, fejlesztitek. Az hogy introvertált vagy, annak semmi köze nincs ahhoz hogy ennyire rettegsz és nincs önbizalmad, az teljesen mást jelent és másra van hatással.

Ez csak egy érzés, hogy nem vagy érdekes. A népszerűség meg nem fontos.

Írj pár mondatban magadról! Lehet, hogy érdekesebb vagy, mint gondolnád.

(Amúgy 24 évesen pontosan így éreztem magam.)