Szerinetek is érthető lenne, ha eldobnám az életet magamtól?

30 éves férfi vagyok.

Nem igazán van, amiért érdemes lenne élnem. Nagyon nagy szomorúság és csalodóttság van bennem az egész életemmel kapcsolatban.

Először is: a szűk családi körömön kívül senkim sincs, és soha nem is volt, még egy barátom sem. A munkahelyemet sem szeretem, de nincs más lehetőségem, mert csak 8 általánost végeztem, a középiskolát annak idején nem sikerült befejeznem, nagyon rossz tanuló voltam, 3 tantárgyból meg is buktam, ez is mély nyomott hagyott bennem.

Kb. 20 éves koromba sikerült felismernem a helyzetemet, azóta próbálok javítani rajta, teljesen sikertelenül, semmi eredményt nem tudok felmutatni.

Mániás depressziós vagyok. Semmihez sincs már kedvem, teljesen kiégtem, egyszerűen nincs semmi öröm az életemben. Ha esetleg befejezném az érettségit, az 4 év lenne nekem így már, és ehhez sem lenne már erőm, kitartásom munka mellett. Barátnő szóba sem jöhet, senkinek sem tetszem.

Szerintetek egy ilyen embernek, mint én, van -e értelme élnie egyáltalán?

Legszívesebben feladnám a munkámat és elhúznék valahova a világ végére, aztán ott nem tudom mit csinálnék, azt sem érdekel ha hajléktalan lennék, mert ennek jelenleg semmi értelme sincs. Célokat is hiába tüzök ki már 10 éve, egyszerűen nem tudok tenni értük, semmi kedvem nincs hozzá, pár hétig teszek értük, aztán abba marad, és ennyi...