Igazán idegesítő ember?

Mi a kérdés?

Miben nyilvánul meg az, hogy idegesítőnek gondolnak? Konkrétan mondták neked, hogy az vagy, vagy csak elhiteted magaddal, hogy idegesítő vagy és ezzel próbálod megmagyarázni miért nincsenek barátaid vagy társaságod?

Azt tartom esetleg elképzelhetőnek, hogy amikor még többet beszéltél, annyira rá voltál feszülve arra, hogy kapcsolatokat építs ki, hogy sokszor beszélgettél érdektelen dolgokról. Senki nem szeret érdektelen dolgokról beszélgetni. Próbálj keresni valamit ami leköt, ami érdekel, amit szívesen csinálsz, legyen ez egy hobbi vagy bármi és először abban a körben keress embereket. Ne erőltesd a beszélgetést, sablon témákat, csak természetesen csevegj ha találsz valakit. A sportbáros próbálkozásod pl. szerintem teljesen jó volt, csak rossz társaságot fogtál ki, én jó ötletnek tartom, hogy továbbra is próbálj ilyen módon kiépíteni kapcsolatokat.

Mozdulj ki és járj társaságba.

Lehet komolyodnod kell, de a családod se normális mert ahelyett hogy segítenének változni, inkább ignorálnak és elkönyvelnek idiótának!

Keresd azt a támogató környezetet, embereket ami-akik kihozzák belőled a legtöbbet és értékelnek!

Szerintem az a probléma, hogy a szüleid nem mondták elégszer gyerekkorodban hogy "jó lenne ha kinőnéd az idétlen viselkedést és megkomolyodnál!"

Szerintem nem vagy idegesito, es tudod honnan tudom? Az en anyam is egy olyan rohadek volt, aki allandoan azt mondta, hogy idegesito vagyok, ne beszeljek, vagy legalabb elotte gondoljam at, h mit mondok. Allandoan fogyatekosnak hivott, ha pedig odamentem hozza, akkor igyekezett minel hamarabb lerazni. En is evekig gondoltam azt magamrol, h idegesito es elviselhetetlen vagyok, nem is voltak barataim. Most, csak evekkel a tortentek utan kezdem erezni azt, h nem vagyok idegesito, igenis van aki kedvel.

Az egyedul ide-oda eljaras pedig nepszeru tanacs itt a gyakorin, de tenyleg kellemetlen es unalmas. En is elmentem az egyik pszichologusom tanacsara egyedul paros tancra, baromi kellemetlen volt. Soha tobbet.