Depressziós és kiégett vagyok - ti voltatok így? Mit javasoltok?

26 vagyok. Sose volt barátnőm. nem tudom milyen ha viszont szeretnek, de eljutottam arra a pontra, hogy már nem is érdekel. Szerintem már libidóm sincsen...

Munkahelyet hagyjuk, inkább csak túlélek. Napról napra. Jópofát vágok, vagy legalábbis próbálok az élethez, de mindig történik valami.

Minden nap az éjjelt várom, hogy aludjak, a takaró alatt álmodjak, öntudatlanul vagy fél éberen. Ide menekülök az élet elől. Nem tudom mi a jó benne, szeretek - szerettem benne dolgokat, de úgy az egészet nem.

Vallásba, filozófiába menekülök, sokat olvasok... Bulizás soha nem kötött le, időpazarlásnak gondoltam mindig is, de filózni- beszélgetni szeretek, egy jó sör mellett.

Úgy érzem nem nekem való már ez a világ. Mindenért könyökölni kell, helyezkedni, smúzolni. Itthon is tök természetes, hogy kapcsolatok révén jutnak a szüleim munkához. Hiába mondom, hogy ez nyugaton nem így megy, meg ez egy monopoly ország. És ami rájuk érvényes voltam, az én vagy mi generációmra már nem. Nagyon nehéz elhelyezkedni, szerintem.

Utálom, hogy utazni is luxus lett, pedig annyi ország van. Vagy azt, hogy be vagyunk zárva erre a bolygóra. Itt keringünk az űrben. Magunk vagyunk talán, és olyan jól élhetnénk, ha nem minden a pénzről meg a hatalomról szólna. Ezt nem tudom felfogni és megérteni. Olyan körhinta ez, mely alattam robog, nem akartam felszállni rá és ami nélkülem is tovább zakatol. Elegem van a mindennapokból, ünnepeket, regényes kalandokat akarok, konfettikel, "valamiféle bulival", nép ünnepéllyel. - Hogy azt érezzem, hogy élek és élünk. Mert ez ami most van, szerintem borzalmas.

Nap jön nap után, szürkén telik minden. Szürkén és üresen. A pénz innen oda vándorol, kering és ennyi. Mi meg hasztalan töltjük az időnket, az az időt amiből kevés van. Holott a lelki fejlődésünkkel is foglalkozhatnánk.

Legszívesebben elmenekülnék innen.