Ha valakinek 30 éves koráig nem volt párkapcsolata az már reménytelen eset?

Nézzük reálisan. Egy 18-20 év körüli srácra még aztmondják, hogy aranyos, biztos csak ki vár, és ez egyébként rendben is van, tisztelere méltó, ha valaki nem csak a farka után megy. Ugyanakkor 30 évesen nem igazán lehet ezt az állapotot megszokottnak és természetesnek nevezni.

Persze ne tévesszen meg, hogy itt sokak szerint ez így teljesen rendben van, azok írnak ilyeneket akik szintén nem tudnak/tudtak maguknak eddig párt szerezni, egy átlagos nőt azonban ez el fog ijeszteni nagy valószínűséggel. Persze az is kérdés, hogy ezt mondjuk miért nem vetted észre 10 évvel ezelőtt, mert gondolom már akkor is lett volna igényed párkapcsolatra.

Ennek ellenére természetesen összejöhet és sok sikert kívánok, de nem kellenek a mézes-mázas kommentek, hogy ez így teljesen okés, ideje változtatni.

Na a helyzet az, hogy nem vagy egyedül ezzel kedves kérdező, ugyanis én most lettem 39 és még nekem sem volt soha az életben párkapcsolatom, de még csak ilyen kis komolytalan valami se. Ez van. Mondjuk nálam meg van az oka annak, hogy ez így történt, mert én meleg vagyok, és olyan szinten nem tudtam magam nagyon hosszú ideig elfogadni, meg annyira rettegtem, hogy ez valahogy kiderül, hogy inkább elbujdostam. Aztán elment mellettem az élet és egyszer csak a húszas éveimből itt találtam magam a már szinte negyvenesben. A másik dolog, ami még valamennyire előidézte ezt az egészet az, hogy extrémen fiatalabbnak néztem ki mindig is a koromnál, így gyakorlatilag nekem kimaradtak azok a legszebb évek (17-18 éves kortól 25-ig), és a 26-ot el kellett érnem, hogy valami emberi kinézetem legyen és egyáltalán komolyan vegyenek, ne pedig egy dedós gyereknek nézzenek. (Hozzáteszem, ekkor bőven fejlődésben voltam még, és 32-33 éves korom körül értem el azt a fejlettséget, amit mások 20 évesen szoktak) Ez persze nem jelentette azt, hogy a szex, a párkapcsolat meg ilyenek nem érdekeltek, vagy nem vágytam volna rájuk. 26 évesen vetettem magam bele az ismerkedésbe, ami totális kudarc volt és 35 körül feladtam. Tovább ezt nem részletezem, mert nem rólam van itt szó igazából.

Azt tudom neked tanácsolni, hogy pontosan, őszintén határozd meg hogy mit is szeretnél és aztán indulj el abba az irányba céltudatosan. Elvileg te heteró vagy, így neked jóval könnyebb lesz ismerkedni, mint mondjuk nekem. Ezt úgy értem, hogy te ezt csinálhatod nyíltan, kockázatok nélkül. Én sajnos nem, mert falun lakom, meg egyébként se akarom, hogy nyílt titok legyen a beállítottságom meg ilyenek. Tudom, hogy mondják sokan, hogy a heteróknak is baromi nehéz, a netes felületeken való ismerkedés meg abszolút felejtős, de szerintem a hagyományos mellett megér egy próbát. Nekem jó pár ismerősöm a neten találta meg a komoly tartós kapcsolatát. Ha most ilyen punnyadós, eltunyult, „mindenmindegy” állapotban tengeted a mindennapjaidat, mellé esetleg még el is vagy hízva, akkor mindenképpen javasolom az ebből való kilépést, felpörgést és fogyást abban az esetben, ha van súlyfelesleged és attól bármilyen módon rosszul érzed magad. Egyébként nem lényeges. Viszont egy sportos alkat, jó kinézet az csodákra képes és ennek elnyerésével az esélyek is nőnek abban az esetben, ha ez korábban nem volt meg. Szerintem még semmi nincs veszve. Manapság annyi a csalódott, magányos ember, hogy biztosan fogsz közöttük találni hozzád valót. Csak kitartónak kell lenni. Én is belevetem magam hamarosan újból. Van is egy kiszemeltem már… Az előttem szólóknak teljes mértékben igazuk van, viszont úgy gondolom, nekünk se kell leírnunk magunkat. A lehető legjobbakat kívánom! :)

39/F/meleg