Ha totálisan kiégtem (nem érdekel semmi és senki) abból hogyan lehet visszajönni?

Régen volt bizodalmam az emberekben a világban. Mára ez már nincsen meg.

legalább 5-6 éve ki vagyok égve. A depresszió hol rám jön hol elmúlik.

Csomó helyre jelentkeztem, de alig kapok visszajelzést. Legutóbb már önkéntesnek jelentkeztem de onnan sincs visszajelezés. Semmi. Mintha el se küldtem volna a jelentkezésem. Pedig a szakmámban szeretnék tapasztalatot szerezni, ami a műtárgyvédelem.

30 éves leszek és sose volt barátnőm. Nem tudom mit rontok el. Szerintem, már arra jutottam hogy nem vagyok helyes-jóképű ember. Ezért nem kellek senkinek. Ezer meg ezer próbálkozáson vagyok túl.

Igazság szerint egy nagy szerelmem volt az életben, azt se viszonozták. teljesen beleuntam mindenbe: se érzelmeim, se kedvem az élethez.

Minden nap a monotonitásé. Jobb esetben munka, rosszabb esetben önéletrajzküldés vakulásig. Egyiknek sincsen eredménye.

Régen érdekelt az ország, a politika, a művészet stb - ma már ezek sem. Hidegen hagynak, a túlélésért küzdök. Minden amiben hittem bíztam semmit nem segített, barátaim is magamra hagytak.

(Ráadásul a gyerekorom sem volt felhőtlen.) Kamasz éveimből, szinte kimaradt minden szépség és öröm.

Imáimban arra kérem a felsőbb erőket, hogy szólítsanak magukhoz, mert semmi értelmét nem látom ennek az életnek ennek a szűnni nem akaró reménytelen helyzetnek, - állandóan a küzdés, okoskodás mi éri meg meg mi nem. Mit vegyünk az elinflálódó kevéske pénzből. Fűtés vagy étel?

Meggyűlöltem az emberek nagy részét. - Nincs miért, kiért küzdenem. Nem motivál semmi. Félek lassan a világtól is. Kiszámíthatatlanok az emberek is. Elegem van ebből az elmaradott társadalomból is. Ami kiveti magából azt aki kicsit is más (bőrszínre, szexualitásra, gondolkodásra stb).

Nagyon de de nagyon elfáradtam.