Miért érzem feleslegesnek az életemet, ha mindenem megvan?

Ez pont olyan mintha rólam irtad volna, az egyetlen különbség, hogy én nem járok pszichológushoz. Mondjuk neked is csak akkor lenne értelme ha megnyílnál neki, így nem sokat tud kezdeni ő sem a helyzettel.

Azzal tudok egyetérteni, amit az előttem írok is mondtak, hogy a célok hiányoznak belőlünk, azért van ez az üresség, mert nem tudjuk merre tovább.

Nem a "felesleges" a jó szó erre, inkább a céltalan, vagy üres. Nem bántásként!

A többiekkel pedig egyetértek; kellenek a reális célok, amikért tenni, dolgozni tudsz, amik felpezsdítik a mindennapjaid, amiket várni tudsz. Ismerős az érzés, amikor egyik nap folyik a másikba és nem történik semmi, minden monoton, ilyenkor kell célokat, vágyakat kitűzni. Nem fog varázsütéssel megváltozni az egész egyik pillanatról a másikra, de igenis segíteni fog.

A pszichológushoz járást pedig egy kicsit érdemes lenne mérlegelni. Mármint, az a feladatuk, hogy segítsenek egyről a kettőre jutni, ami nem épp a legkivitelezhetőbb dolog, ha nem nyílsz meg neki sem kellően. Tudom, hogy nehéz megnyílni, de előbb vagy utóbb ennek is meg kell történnie; a megfelelő kapcsolatok kialakításához például elengedhetetlen.