Mit élhet át? A barátnőm (nem párkapcsolat) bár nem túl megterhelő munkát végez, de nap végére úgy elfárad, hogy nem akar mást, csak egyedül lenni. Ez már megy egy ideje, egyszerűen beszélgetni se, találkozni se akar, megy haza és "eltűnik"

Velem ugyanez van. Annyira megterhelő ez a mindennapos rutindolog, meg hogy kb fel kell áldoznom az életemet, hobbijaimat a munkámért, hogy nap végén semmit se bírok már csinálni, még azt se mindig, ami azért nagyon is szükséges lenne - pl. főzés, valamennyi takarítás.

Van akinek ez megy, és utána meg ide-oda eljárkál, meg aktív, meg családjuk van stb...Nekik minden tiszteletem, és kívánom hogy menjen ilyen jól továbbra is, de nekem ez nagyon nehezen megy.

Amit te nem gondolsz kívülről megterhelőnek, az neki lehet, hogy az. Valami meg neked megy nehezen, és neki könnyen. Ez így van bármelyik két embernél.

Inkább az a kár, hogy 1 norma van a vilagban és nem elég rugalmas ahhoz hogy alkalmazkodjon az emberek sokféleségéhez (a képességeik, nehézségeik, ÉS tehetségeik sokféleségéhez), ehelyett mindenki másnak kell alkalmazkodni, amibe meg belerokkannak.

Na mindegy bocs a vegén az offért.

Lehet, hogy valamilyen (mentális) betegségről van szó, vagy épp túlterheltségről, mert nem bírja kellően a tempót, vagy úgy hajtja magát, hogy semmi másra nem marad energiája.

Viszont az is tény, hogy nem vagyunk egyformák; mindannyian másmennyire vagyunk terhelhetőek, más az állóképességünk, az immunrendszerünk, és ami valakinek egyszerűnek tűnik, a másiknak lehet, hogy nagyobb gondot, megterhelést okoz, mint gondolnánk.

#3 válaszát pedig át tudom érezni, és kitartást, meg erőt kívánok! :c

A tavalyi egyetemi félévem sikeredett húzósabbra (munka, suli, külön nyelvóra), mint vártam és rendre úgy estem haza, hogy a szabadidőmből, hobbijaimra szánt időből (rosszabb esetben alvásidőből) csippentgettem, hogy a zárójeles dolgokra jusson kellő időm, energiám. Az a feszített tempó nagyon nem nekem való, pláne hosszabb távon.. Akinek pedig megy; emelem kalapom.