Mennyire vagy magányos?

Milyen téren?

Van kivel beszélgetnem, mindennap és rendszeresen beszélek több emberrel is, szóval szociális téren nem vagyok magányos, érzelmk téren viszont nagyon is. Nincs kinek elmondani a fájdalmam és igazából.. és ez elég rossz. Nem terhelnék olyat ilyenekkel aki nem áll hozzám közel érzelmileg.

Baráti társaságom, családom van, de a párkapcsolat, saját család, gyerek az hiányzik nagyon. Nagy a szakadék a párkapcsolat/családos élet és a felnőtt "szingliség" között.

Ettől függetlenül kifejezetten magányosnak sem mondanám magam, élem az életem, vannak céljaim, hobbijaim, nem unatkozom.

Csak anyám él már.

Párom hét éve, barátom négy éve nincs.

Mondjuk úgy, megszoktam - nem tudok mit tenni.

F

Ferjemmel imadjuk egymas tarsasagat, de nagyon maganyosak vagyunk. Pedig az o orszagaban elunk, de a baratai mas orszagokban vagy 300 merfold min, es agyhalott sznob helyen elunk, ahol nem is szeretnenk resze lenni a kozossegnek. Tervezgetjuk a kiutat.

De csodalatos kertunk van es a hazat a magunk kepere formaltuk. Ez be lesz aldozva az uj eletert.

Mar annyi idosek vagyunk, hogy kiabrandultunk az udvarias, meg kamu-baratsagokbol. Eleg lesz jokat beszelgetni jofej ismeretlenekkel, akiket talan sosem fogunk megismerni, egy masik elohelyen.