A zárkózott, csendes, visszahúzódó embereket általában nem kedveli a többségi társadalom? Ti mit gondoltok erről?

Aki zárkózott, az nehezen ismerkedik. Ez kívülről furcsa, főleg egy átlagosan, vagy nagyon beszédes embernek. Márpedig ami furcsa, azt az emberek kerülik általában, mert azt gondolják, h baj van vele, azért furcsa.

Én nagyon zárkózott típus vagyok, hetekig képes vagyok 1 szó nélkül együtt dolgozni valakivel, ha az nem szól hozzám. Onnantól kezdve viszont, h nyitnak felém én is elkezdek nyitni és egy idő után full normálisan beszélgetek bárkivel.

Több ismerősöm is megjegyezte már, h eleinte eléggé ferde szemmel tekintettek rám, mert mindig kicsit félreálltam a társaságból, amíg lassan meg nem ismertem őket. Aztán mikor kiismertek, megkedveltek, már normális vagyok a szemükben, de idáig eljutni velem sokkal nehezebb, mint egy átlagemberrel. Leginkább párkapcsolati téren jelent ez problémát sztem, az egy pokol, eleinte. Leszólítani egy idegen lányt az mindig olyan óriási nehéz dolog volt az életemben.

#8, szerintem ez valahogy úgy van, hogy az emberek oda-odaütnek labdákat az embereknek, és van aki visszaüti, van aki nem, van aki túl nagyot, stb. Azzal maradsz egy pályán, akivel jót sikerült ütögetni egymásnak.

A csendes emberek nehezebben ütnek oda labdát másnak, és ha odaütnek nekik egyet, nehezebben adják vissza. Aztán mindig jön egy extravertáltabb, akivel meg jó a játék, és a csendes ott marad egyedül. Az igazán rossz, hogy ez öngerjesztő, mert így egyre kevésbé lesz önbizalma az illetőnek adogatni, mert már úgy gondolja, úgysem lesz játék.

Ez szomorú, de szó sincs arról, hogy kiközösítenék.