A mai világban kitörés a magányból-egyedüllétből? (bővebben lent)

Azt éreztem mindig, hogy soha nem voltak barátaim, talán én voltam az az ember, akit úgy tartottak számon mint akivel "jó jóban lenni".

Már 40 felett vagyok.

Régi ismerősöket felkeresni Messenger-en (mert telefonszám már nincs, megváltozott) nem nagyon érdemes, mert válaszolni elfelejtenek, de ennek ellenére a Facebook oldalon rendületlenül aktívak.

Ha válaszolnak, akkor 1-2 mondatban megírjuk egymásnak kivel mi történt és a kommunikáció megreked. Ha ezután személyes találkozásra vonatkozó kérdés jön, arra már válasz nem érkezik.

Ennyi idősen pedig már elég nehéz a jelenben új embereket találni, akikkel lehet barátkozni, vagy családosodás van vagy mindenkinek megvan a baráti köre, esetleg magányos az illető és nincs igénye ilyenre.

Ami van "kapcsolatom, azt is én működtetem olyan módon, hogy mindig én keresem a másikat, így időnként (x évente) összejön találkozás, de ez is egyoldalú.