Hogy viseljem el Párom hiányát?

Részvétem.

Idő kell ahhoz, hogy enyhüljön a hiánya. A temetés után egy kicsit jobb lesz. Vigasztalódj azzal, hogy neki így a jobb, mert már nem szenved.

Lassan fogod elengedni, de még nagyon sokáig fog hiányozni.

Próbálj meg nem egyedül lenni és találj olyan dolgokat, amik nem emlékeztetnek rá. Az idő lesz a végső gyógyszered.

Kitartást.

Fogadd őszinte részvétem!

Nagyon nagyon megtudom ezt érteni, sajnos én is átéltem már ilyet és borzalmas volt annak ellenére hogy nagyon fiatal vagyok még.

Az én barátnőm tavaly februárban halt meg egy autóbalesetben, de nem szeretném ezt részletezni.

Én másnap délután kaptam a telefont az anyjától hogy a barátnőm meg az apja már nincsenek többé, nem szó szerint így mondta de a lényege ez volt. Akkor én egész nap csak ültem és feküdtem az ágyamon és egyszerűen hatalmas ürességet éreztem, nem gondoltam semmire, nem csináltam semmit, még anyáméknak sem mondtam el rögtön a dolgot csak látták hogy valami gond van, de nem erőltették a dolgot, végül elmondtam este hogy mi történt vigasztaltak meg minden de egyszerűen még sírni sem tudtam annyira nem fogtam fel a dolgokat.

Másnap elmentem barátnőm anyjáékhoz gyászolni meg a temetést segíteni intézni stb... De egyszerűen a temetés napjáig nem dolgoztam fel mi történt csak a temetés napján fogtam fel hogy mi is történt igazából, és a barátnői, a húga is vigasztaltak engem egymást vigasztaltuk, még így magunk közt is tartottunk külön megemlékezést de egyszerűen még egy kis beszédet is képtelen voltam elmondani nagyon letört, és több mint 1 évig depressziós hangulatban voltam, semmi nem érdekelt, hetente jártam ki a temetőbe, független attól hogy a távolság 30 km volt de nem érdekelt. Aztán szépen lassan feldolgoztam annyira a dolgot hogy tovább léptem nagy nehezen. Nem volt könnyű és még most is szeretem őt, meg hiányzik az ölelése, az illata a kedves mosolya, minden ami róla kapcsolatos, ezért is szerettem bele mert életvidám volt és tele volt tervekkel, és nem volt egy nagyképű beképzelt kis party pcsa mint a lányok manapság.

A jelenlegi barátnőm nem pótolja a hiányát az tény, de legalább látom az értelmét az életnek hogy megy tovább, és hogy ő testileg is mellettem van és nagyon sokat segített hogy talpra álljak és kitudják mászni abból a gödörből amibe több mint 1 évig voltam. Új munkahelyem lett, új párkapcsolatom, kb az életem második részét élem de az biztos hogy nem fogom elfelejteni a barátnőmet és még a mainapig visszagondolva is már lassan könnyezek ahogyan ezt írom, de még mindig bánt az a tudat hogy még elbúcsúzni sem tudtam tőle, mert váratlan halála volt. De legalább tudom hogy van még egy olyan lány aki szeret engem és segít rajtam, és megbízhatok benne, ez segít abban legalább hogy a fájdalmam enyhítse, de elmúlni nem fog!

Bocsánat hogy ezt írtam e haragudj ezért komolyan, de ez ki kívánkozott belőlem, fogadd még egyszer őszinte részvétem, és kitartást kívánok! Nem fogod tudni túltenni magad ezen sajnos, nem tudom hány éves vagy de előtted még az élet és az élet megy tovább, és hidd el hogy a párod melletted van, és tovább kell lépned, ő is ezt akarná hogy lépj tovább. A fájdalmad egy idő után enyhülni fog, és úgy gyászolj ahogy neked jólesik, mert én is kaptam pár beszólást néhány marhától hogy miért nem sírtam rögtön meg ilyenek, ez nem erről szól hogy mindent úgy kell ahogy az "le van írva". Hidd el nekem egyszer jobb lesz, de idővel. Kitartás! Nem tudom hány éves vagy nem tudom még mennyire fiatal de biztos vagyok benne hogy még jóval előtted áll az egész élet, és nem szabad megállnod! Kitartás!