Valaki már volt hasonló helyzetben? Hogy oldotta meg?

Egyetemre járok.Azt csinálom amit mindig is szerettem volna.Festészet.Eddig kitöltötte az életem,most meg vannak napok mikor tehernek érzem és nem bírom.Pontosítva nem érzem magam elég jónak a többiekhez képest.Absztrakt képeket kell festeni ami a lehető legtávolabb áll tőlem de mindez az oktatóm nem érdekli.Úgy érzem most semmi vagyok ebben.Pedig nem akarom elveszíteni.

Nem igazán sikerült a beilleszkedés sem.Visszahúzódó, csendes,félős vagyok.Ha jönnek velem szemben inkább lesütöm a szemem hogy senkire ne keljen ránézni mert félek az emberektől, és ez így nem jó.

Mostanában még inkább az van hogy kezd nem érdekelni semmi.Van hogy nem fürdök mert nincs kedvem minden nap, a szennyest is ott hagyom ahol levettem, ugyanígy a mosogatnivalókkal, a festékekkel a használt ecsetekkel.A szobámban nem is emlékszem mikor takarítottam utoljára.

Undorítónak találom magam.De amióta ilyen vagyok állandóan eszek.Híztam is szerintem.Gondoltam rá hogy meghánytatom magam de ahhoz sincs merszem meg felteszem a kérdést hogy minek, észrevenné bárki is.nem.érdekelné bárkit is.nem.Így ez helyett vagdosom magam büntetésként.Jobb lesz mert legalább lelki fájdalom helyett fizikait érzek.Amúgy ezzel sem törődik senki.Volt hogy otthon a szobámban hagytam a pengét meg a véres zsepit, mire hazaértem anya eltakarította de szó nélkül hagyta.

Barátaim...hm nem is tudom már mit takar a fogalom.azok NINCSENEK.csak ha nekik van szükségük rám..lelkifröccs vagy akármi más miatt tudják hol keressenek.ha én kérnék segítséget vagy kezdek el magamról beszélni témát váltanak..LESZARJÁK mi van velem. mint mindenki. nem is értem minek élek. tök fölösleges. mindig dobálják nekem a kérdéseket hogy na nem találtál senkit nincs még pasid? hisz olyan jó csaj vagyok bárkit megkaphatnék. könyörgöm már ha tényleg ismernének tudnák hogy nem vagyok rendben, minek akarjak romhalmazlétemre barátot, hogy még ő is rámtegyen egy szarkupaccal.

ami azt illeti van egy srác.mindig felbukkan és eltűnik.én meg már kezdenék reményeket fűzni hozzá de így minek?

Úgy vennék valami szert ami kiütne úgy hogy kikapcsoljak és csak lebegjek.Átmeneti állapot lenne de legalább addig sem őrlődnék.

na mindegy.elcsesztem az egész életem.20 éves vagyok és konkrétan ha nem rettegek valamitől akkor undorodom.azt sem tudom mikor voltam boldog utoljára.vagy hogy igaziból voltam e.

jöhetnek utálkozó kommenntek is.a mai napnak már csak a fénypontja lenne az mellett hogy az utcán elsétáltam mellettem és a pofámba ordították hogy kis k * r v a . úgy imádom az életem.a legszebb nap az életemben az lesz mikor meghalok.