Annyira rossz érzés ez, mit tehetnék hogy javítsak a dolgon?

Nehez erre jo tanacsot adni.

Az iskolaban vannak barataid?

Eloszor is, semmikeppen se add fel. Nem fog mindenki kedvelni, mig masoknak egy kis ido kell, h kozelebb engedjenek magukhoz.

Legy nyitott es kedves, ne ragodj azon, h most vajon kedvel-e, mert azt o is megerzi es talan riaszto lehet.

Jarj el kulonbozo helyekre, sportra iskola utan, szakkorok, egyeb helyek, ilyen helyeken biztos, h szert teszel nehany baratra.

Ne feledd el, h az, h a buszon random oda allsz egy emberhez, akivel eddig alig beszeltetek es annyi a kozos tematok, h egy suliba jartok, akkor konnyen lehet h eloszor furin fog nezni rad, vagy nem szentel kulonosebb figyelmet neked. Legyel kitarto, kedves, es adj idot az embereknek.

En is egy kicsit hasonlo helyzetben vagyok, bar az egy kicsit mas. Az en problemam az, h nem erzem, h lennenek igazi barataim akiknek barmit elmondhatok akiknek nagyon fontos vagyok. Sok baratom van, szoktam beszelni veluk szemelyes temakrol es keresik a tarsasagomat, de ugy erzem, h nelkulem is tok jol elvannak. En olyan helyeken amiket te mondtal, ugy konnyen ismerkedem. Nekem inkabb egy "igazi, kirato, huseges baratnore" lenne szuksegem. Ezt csak azert irtam, hogyha vam kedved, akkor nyugodtan irj privatban, ha van kedved beszelgetni.

16/L

Már megint itt a letargia halmán kötöttem ki...

Most elmesélem neked a trauma jelentését: Elraktározott emlék, ami olyan érzelmi túltöltést okozott, hogy nehéz elfelejteni, túltenni magunkat rajta.

Nekem is van traumám, addig lesz, amíg el nem felejtem, hogy volt/van. Az benne az érdekes, hogyha visszaemlékszem a szörnyű általános iskolás éveimre, akkor újra megelevenedik, leporolom azt a kopott könyvet, aminek már a kandallóban volna helye. A másik érdekes dolog, hogy a múlt mindenkit programoz. A jövőt a multunkban szerzett tapasztalatok alapján irányítjuk, ha elvesztettem/ted a bizalmad az emberekben a múltban, akkor természetes, hogy a jelenben máshogy viszonyúlsz az ismeretlenekhez és barátokhoz. Lehet hogy rosszúl ítélem meg a problémád és nem a traumatológia az alapja. Noss ha mégis, akkor három megoldási módszert tudok javasolni: 1. Elfelejted a traumád, minden abból következő baklövésed

2. Szembesülj a traumád helyszínével, elkövetőjével, vagy azzal, akinek traumát okoztál. A legjobb módszer a gyónásra az élő találkozás. Ha gondot okozott neked és szívélyesen fogad, az azt jelenti, hogy túltette magát azon, amit elkövetett veled, mérlegelte és most törleszteni szeretne, ha bunkó, vagy kitaszító, akkor az azt, hogy nincs elég ereje túllépni a múlton és elfogult másokkal szemben, ami semmiképp se előny, inkább szánalomra méltó (ahogy az is, ha te se tudsz túllépni a múlton) 3. Az egyetemes mérlegelés. Keresel valakit, akinek sorsát a tiédhez mérheted, majd az ő múltját ismerve nézd meg, hogy hogyan viszonyúl a jelenhez. Ha szörnyűbb a múltja, vagy traumája, mint a tiéd és mégis teljes életet él, nem sajnáltatja magát, az azt jelenti, hogy erősebb jellem, példájából okulva értékeld, hogy te miért vagy úgy elkeseredve a jelenben a múltad fügvényeként. Én mind a három módszert egymással szinkronban alkalmazom, de az, hogy most leporoltam a kopott könyvem a kedvedért az az eljárásom sikertelenségét példázza, az viszont, amit ezek nyomán nyerhetsz sokkal közelebb helyez az érdemes élethez, a boldogsághoz. Nyitottabb leszel másokkal szemben, céltudatosabban tudod majd irányítani a jelened, vidámabb leszel, mivel nem rágódsz annyit a múltadon stb...

AMIT AJÁNLANI TUDOK, HA NEM TRAUMÁD VAN:

- Ismerkedj szándékok és előzetes ábrándozások nélkül. A legtöbb ember átlagos, persze mindenki egyéniség és egyedi életútat járnak be, de senki se jobb* különb* rosszabb* a másiknál eredendően, persze vannak pedofil gyerekgyilkosok, de ez is visszavezethető a múltjuk összhatásaira, amik ilyen szerencsétlen eseményekhez vezettek, amik megrontották lelkét. Tehát nem kell ábrándozni a magasztos álomhercegnő után lányok esetében, hanem oda kell menni és kideríteni, hogy ő milyen a beszélgetések alapján, ahogy a férfiakkal sem kell előfeltevésekkel foglalkozni.

- Az ismerkedés ne legyen eredendően öncélú. Tehát ha valakit azért ismersz meg, mert tudod, hogy gyakran ad csokit* az ismerőseinek, az feltűnik az embereknek és ösztönösen óvakodni fognak tőled, elhatárolják magukat. Ha már jól ismersz másokat, akkor azok majd adják alád a lovat, ha nem is kéred őket rá.

- Ne riadj vissza a csalódásoktól és ne ess kényszerképzetekbe. Ha valaki egyszer lehurrog, az nem azt jelenti, hogy utál, csak adott pillanatban kellemetlen volt a jelenléted, hozzászólásod... egyszer egy ismerősöm ezért itélt el, én viszont. Azért nem barátkoztam meg vele sose, mert ő túlságosan megsértődött a megjegyzéseimen, én viszont, de ha adott kritikus pillanatban félreteszem az önérzetességem és mondjuk elmosolyodok a hibámon, vagy azt mondom, hogy "Hmmm... igazad van, sőt ez jó megoldás. Majd legközelebb megpróbálom így." Akkor az mindenképp kozitívan hatott volna rá és változtatott volna velem kapcsolatos előfeltevésein. A hibákról meg annyit, hogy el kell felejteni őket, vagy jóvá kell tenni, ahogy a másokban okozott traumákat is.

Most jól kiírtam magam... én ezeket tudom neked ajánlani, ha visszagondolok az elmúlt 10 évem tapasztalataira. Jobbulást és sok szerencsét. Ha akarsz beszélgetni én is állok rendelkezésedre. 19/F