Mennyire jellemző a diploma megszerzése után, ill. az egyetemi évek alatt az elmagányososás, illetve mennyire jellemző a 25 - 30 éves korosztály esetén?

Rám nem volt jellemző (főiskolán pont egy kanyi barátom nem volt), vannak barátok, haverok akikre nagyjából illik, amit írsz (főleg párkeresés terén vannak bajban), de barátok/haverok vannak nekik (pl. én is), a közös érdeklődési kör és hobbi a kulcs.

Én is magamra ismerek a leírásban, bár van pár ember, akivel tartom a kapcsolatot. Általában esténként neten beszélek velük, meg néha élőben is találkozunk, de ez közel sem annyi, mint amennyire nekem igényem lenne. Az egyetemen is csak felületes kapcsolataim vannak, mert senkivel sem egyezik az érdeklődési köröm. Én keresgélek. Én is eléggé bezárkóztam az utóbbi időben, meg voltak gondjaim, úgyhogy valószínű, ez lehet az oka. Meg ha saját magadat nem ismered eléggé, akkor barátkozni se könnyű, mert azt se tudod, milyen barátokat keress és ki illik hozzád...csak azt akarod, hogy legyenek körülötted, de ez nem elég. Én legalábbis erre jöttem rá az utóbbi időben. Meg az is nagy probléma, hogy a legtöbb korombeli fiatal bulizni szeret, én meg nem. Viszont olyanokkal nem sikerült összefutni, akik nem isznak. Például ott az unokatesóm, tök jófej, de látom, hogy neki az az igazi szórakozás, ha elmegy bulizni, tőlem meg ez távol áll, úgyhogy így nem tudom, hogy alakulhatna ki bármi is. Fontos a hasonló gondolkodás.