Szociális fóbiában szenvedők! Ti hogyan próbáltok barátkozni, változtatni a problémán?

Kedves Peti!

Nálam ezt a fóbiát egy találkozás váltotta ki életemben először. A volt párom szüleihez mentem és ők tipikusan az a : végig mérlek alaposan, majd pontozlak" típusú emberek. Ideges voltam, hogy minél jobb formám mutassam, így ez által a megfelelési kényszer által egy olyan stressz alakult ki bennem, hogy az ebédnél már szinte nem tudtam enni a levest sem, mert annyira remegett a kezem. Így kezdődött, majd folytatódott azzal, hogy kritizáltak néhány dologgal, amelyben így visszagondolva nem volt igazuk, de én akkor azt hittem, hogy van. Pár hét elteltével már nem akartam emberek közé menni, csak otthon éreztem magam biztonságban. A tömegközlekedési eszközöket messziről elkerültem, inkább mentem gyalog minthogy buszra kelljen szállnom és mindenki engem nézzen. ( Persze senki nem nézett, ezt csak én gondoltam. ) Majd ez a párkapcsolat kezdett kihűlni és ahogy távolodtunk egymástól, úgy közeledtem a világhoz. Lassan elkezdtem busszal járni ide-oda, majd társasági életet élni. Sokkal jobban éreztem magam. A lényeg: sokszor nem bennünk kell a hibát keresni. Lehet, hogy van a környezetünkben egy, vagy akár több olyan személy is aki ezt váltja ki belőlünk. Őket érdemes átértékelni, és magunkat előtérbe helyezni. Nem tudom nálad hogy és miben nyilvánul meg ez a fajta fóbia, de remélem tudtam segíteni egy picit.