Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Van még esélyem normális életre?

Van még esélyem normális életre?

Figyelt kérdés

Hosszú lesz és zavaros, de ne olvassa el aki nem akarja.

Úgy érzem elérkeztem a lelki teherbírásom határára. Nem is vagyok már talán képes összeszedett mondatokat írni nem is tudom hol kezdjem.

Egy őrült családba sodort az élet, ahol olyan megrázó élmények értek hogy egyszerűen még ide se merem leírni, nem vagyok képes beszélni róla. De már egészen gyerekkoromban lelki betegségek tünetei jelentkeztek rajtam (pánikbetegség, depresszió, kényszerbetegségek), amire én csak utólag döbbentem akkor nem foghattam fel mi az. Az emberek pedig akiknek ez fel kellett volna tűnjön mit sem törődtek vele. Kezeletlenül maradt, és jó pár évvel később tizenéves koromban amikor épp álltak együtt az életemet befolyásoló tényezők akkor váratlanul tört a felszínre az egész, és azóta is csak jönnek és jönnek egyre mélyebbről gyerekkoromból hozott traumák hatásai elő. Már több mint 5 éve kezdődött és azóta is tart.

Még túl fiatal voltam hogy bármit kezdjek a helyzettel, de hamar fel kellett nőnöm hozzá és tényleg mindent megtettem hogy pozitív irányba tereljem a sorsom. Sikerült a traumák egy részét feldolgozni, de mindig jöttek újak mélyebbről a saját tüneteiket magukkal hozva. A pszichológus nem sok olyan dolgot tudott mondani ami ténylegesen előrébb vitt volna.

Minden eszközzel igyekszem helyreállítani a lelki egyensúlyom, felnőttem, kerestem munkát, elköltöztem, végig küzdöttem az egész nyomorult 5 évemet, de már elfáradtam. Nem érzem hogy javulna helyzetem csak másképp rossz. Próbálok erős lenni, de mindennek van határa. Nem megy már egyedül, de soha az eddigi életemben még nem volt senkim aki támogasson. Nem volt családom, barátnőm vagy igazi barátaim. Akik voltak azok mind óriási csalódást okoztak végül. De nehéz mély emberi kapcsolatokat kialakítani, mert valahogy a legtöbb ember annyira más világ a számomra. Más érdekel minket, mások a céljaink, mások vagyunk, hiába akarok én barátkozni. De ha még csak ezzel le lenne tudva a dolog. Ha legalább semlegesen tudnának hozzám állni. De állandóan csak a megalázást kapom, lenézést, megvetést mintha valami idegen lennék, holott nem érzem úgy hogy külön okot adnék erre. Persze ha közelebbről megismernek ezek az ismeretlen emberek jó viszonyt ki tudunk alakítani, de mindig rajtam marad ez a "bélyeg". És én ezt már egyre nehezebben viselem. Az egész életet egyre nehezebben viselem. Pihenésre lenne szükségem végre úgy érzem... De már arra sem vagyok képes. Most voltam egy rövidebb ideig szabadságon, de szörnyű volt. Egyedül töltöttem, magamban merengve, szótlanul. Nem bírtam lazítani, pihenni aludni. Állandóan csak a munka járt a fejemben, a kötelességek, a problémák, hogy mit kell még csinálni, hogy mindjárt vége a szabadidőnek és kezdődik elölről a stressz. Egy napot sem bírtam rendesen végig aludni, felkeltem fél óránként óránként. Halálosan álmosnak érzem magam de nem vagyok képes aludni már. Holnap újra munka, és úgy érzem beleroppanok.

Egyszerűen csak szükségem lenne valakire egy barátra vagy bárkire, aki felé végre kimutathatok emberi érzelmeket, és meg tudok beszélni vele dolgokat, az életemben először legalább egy emberre aki támogat. De ennyire nem ide való lennék, hogy már ez sem adatik meg az életben...? Mit tettem én hogy a sors így csap le rám... Én teszem előre a lépéseket, de a talaj alattam visszafelé mozog.

Nem leszek öngyilkos, csak nem tudod az emberi szervezet meddig viseli ezt. Ezt az évet túl kéne élnem az érettségiig. Csak kitart-e addig a testem azt nem tudom már, nem tudom hova vezet ez az egész, csak megyek. A szívemet érzem leginkább hogy kezdi megviselni. Fáj, szúr, hevesen dobog, gyorsan, kalapál. Lefogytam és kimerült már az egész testem, felemészti saját magát. Nehéz már lépni is egyedül.

Nem is tudom mit akarok kérdezni pontosan, talán csak jól esett leírni. De ha valaki valami jó szót tudna írni, valami tanácsot, vagy valamit ami lelket önt az emberbe azt, megköszönném.



2014. júl. 29. 22:01
1 2 3
 1/24 A kérdező kommentje:
18/F
2014. júl. 29. 22:03
 2/24 anonim ***** válasza:
100%
Gratulálok az egészhesz amit elértél, nem hinném hogy mások idáig is eljutottak volna. Dokid esetleg nem tud valami tippet adni? ha netán odáig fajulna a dolog esetleg gyógyszert?
2014. júl. 29. 22:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/24 anonim ***** válasza:
100%

Igyál piát és menj emberek közé úgy könnyebb ismerkedni 19F

Aztán rá jössz hogy te nem vagy ilyen mint a szleid

2014. júl. 29. 22:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/24 anonim ***** válasza:
100%
Talán nem fogod érteni, hogy miért írom, netán még érzéketlennek is fogsz tartani, de fizikailag-szexuálisan bántalmazott gyerekként és gyógyult depressziósként mondom ezt: egyszerűen csak ne vedd ennyire komolyan magadat. Nem könnyű, tudom én, de ne parázz rá ennyire a rossz érzésekre, a kialakult rossz tulajdonságaidra, a depressziódra. A szívednek és a testednek pedig semmi baja, belelovalltad magad a pánikbetegségbe, ami jó hír, mert utóbbi csak a te fejedben létezik, míg egy szívbeteg valóban bármikor meghalhat... szóval lazíts, ez a legjobb tanács, amit mondani tudok. Amikor lefekszel, akkor ne azt számolgasd, hogy még hány órád van aludni, hanem csak olvasgass, aztán majd elbóbiskolsz, ha barátkozni szeretnél, akkor se úgy indulj neki, hogy igyekszel megfelelni, hanem csak úgy tölts együtt lazán időt emberekkel, aztán majd lesz valami. Nem hiszem, hogy per pillanat ezt hasznos tanácsnak fogod tartani, de évekkel később, ha túlleszel a nehézségeken, akkor meg fogod majd érteni, miért pont ezt írtam neked.
2014. júl. 29. 22:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/24 anonim ***** válasza:
100%
Sok jót nem tudok írni, én se látom a megoldást. Nem vagy egyedül.
2014. júl. 29. 22:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/24 anonim ***** válasza:
100%

Tudod, anno én is ilyen voltam, mint most Te. Nagy pofonokat kaptam az élettől, a családi zűrzavarok sem segítettek, és én közben elvesztem.. Reggelente nem értettem, mit keresek itt, nem voltak célok, nem mertem álmodni, csak sodródtam az élettel.. Idővel az álarcalkotás mesterévé váltam, mert úgy éreztem, a csend a legjobb nekem.. És a magány. Nagyon nehéz időszak volt, gyenge voltam, elesett és kilátástalan.

Mikor már egyáltalán nem találtam a helyem, elkezdtem interneten beszélgetni másokkal. Név nélkül, arc nélkül.. Közben sok virtuál kapcsolódás vált valódivá, hisz felvállaltam magam élőben is.. Idővel eljutottam arra a pontra, hogy már nem érdekelt mások ítélete. Így őszinzte lehettem. És valahol, játszottam az egésszel.

A végzős évem elrepült. Annyi dolog, történés, stressz.. Nem volt idő a lelkemre. De tudtam, vízválasztó lesz. Befejeztem, és egy szakaszt is az életemben. Kirepültem. Én választottam várost, egyetemet, életteret. Végre újra én irányíthattam az életem. Megszabadultam sok tehertől, megismertem magam és a bennem rejlő erőt. És tudod, ahogy szebbnek, ügyesebbnek, bátrabbnak láttam magam, úgy lett minden hirtelen könnyebb. Megtalált a szerelem, megtaláltak a lehetőségek.. És megtaláltam saját magam.

Nem mondom, hogy néha nem nehéz most is. Mert az. De megyek, mert tudom, van hová, és több vagyok annál, hogy feladjam.


Ezt kívánom Neked is. Nem hazudok. Néha rohadtul nehéz lesz. De pontosan látod, hol vagy most. Nem vagy elveszve.. Ismered a múltad, a jelened. Látod a jövőd is? Ne a régi sebeket nyalogasd.. Nem foglalkoztak veled? Nem figyelnek rád? Egyedül vagy? Elfáradtál? Tudom. De csak azért is.. Csak azért is, bizonyítsd be magadnak, mennyi minden rejlik benned. Az senkit nem érdekel, hogy rossz volt a gyerekkorod. A fontos az, hogy ennek ellenére mit tudsz kihozni az életedből..

20/L

2014. júl. 29. 22:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/24 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat.

A gyógyszereket szeretném elkerülni, és lényegében legfeljebb csak tüneti kezelésre jók.

Próbálkoztam 1-2x alkohollal de nem igazán segített feloldódni, csak szédültem és tompult lettem. Azt mondták ha mérsékelt adagtól már nem érzem azt hogy oldottabb lennék, akkor felesleges többet inni, annak már csak hányás lesz a vége, meg önkívület. Amúgy sem rajongok az alkoholért.


A pánikbetegségen már túl vagyok, nincsenek rohamaim és nincs az a görcsös önfigyelés sem. Kétlem hogy szívbeteg lennék, egyszerűen a stressz hatása így nyilvánul meg, ami "természetes" csak tudom hogy hosszú távon ténylegesen káros. Valóban próbálkozok nem az órára figyelni alvás előtt, ha sikerül is rendesen elaludnom, álmomban vagy félálomban ugranak be ilyen képek és gondolatok, és ugyanúgy érzem a feszültséget és felriadok. Előtte a másik véglet volt jelen -állandóan aludtam, bármikor elaludtam, de akármennyit aludtam nem voltam kipihent. Most meg ez...

Igazad van hogy lazítani kéne és a pozitív dolgokra összpontosítani, csak az a baj hogy ez így egyedül nem megy. Nincs kivel beszélni, nincs senki akivel elmehetnék valahova és akkor kikapcsolódok kicsit. Ettől még csak így rosszabb lesz, magamba roskadok. Régebben amikor valamivel jobb volt a helyzet, egyedül is jól éreztem magam. Olvastam, meg a meditáció sokat segített, de most nem vagyok abban a helyzetben, már kimerültem kicsit. Akkor még több élet volt bennem.

2014. júl. 29. 22:28
 8/24 A kérdező kommentje:
Köszönöm 6-os. Hasonlóan gondolkozunk. Szerintem sem szabad leragadni a múltnál, de amíg nem zárom le addig bizonytalan alapra épül a jövőm. Mindent megteszek hogy túl tudjak lépni a dolgokon. Elvégre még nem látom úgy hogy minden remény elveszett volna. Nyilván ez most egy mélypont, csak már régóta tart és megvisel. Igyekszem összeszedni magam, és hinni benne hogy jobb lesz.
2014. júl. 29. 22:34
 9/24 anonim ***** válasza:
Szia! Nem valószínű, hogy tudok tanácsot adni, vagy okos és bölcs dolgokat mondani, de ha gondolod, akkor nyugodtan írj. Szívesen meghallgatlak, és megpróbálok segíteni is, hátha sikerül. :) L
2014. júl. 29. 22:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/24 anonim ***** válasza:
Én is csatlakozom a klubhoz...
2014. júl. 29. 22:50
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!