Elfáradtam, de még nem akarom feladni!?

Nem akarok levegőt venni,nem akarok emberek közé menni,megöl az a semmi amit érzek,1 igazi barátom van,de ő is keveset foglalkozik velem,megkeserít a gyász (a nagypapám,és a dédim),a szüleim letojnak,borzasztó nagy indulat van bennem és random tör ki belőlem.

Majdnem kitűnő tanuló vagyok,felvettek egy nagyon jó iskolába,állítólag jól nézek ki,de a kutya sem foglalkozik velem.Nem érdekel semmi sem,folyton fáradt vagyok,fáj mindenem,csak a sötétséget és a Semmit kívánom.De! Tudom hogy mennyire egy önző,gyáva ember lennék ha megölném magam,akarok még harcolni,de nem látok reményt.Kiakarok kikerülni ebből az ördögi körből,de közben nem érdekel és nem teszek érte semmit,mert nem látok reményt...

Van itt olyan aki így érez?Valaki..segítene?Az iskolapszichológus tud velem valamit kezdeni?T.T

13/L