A közmunkám lett a vesztem. Hogyan tovább?

Két hete közmunkázom óvodában és sajnos ma volt az utolsó nap. Tudom kevés idő,de kialakult a szeretet köztem és egy-két gyerek között. Tegnap itthon megkönnyeztem, sajnáltam, hogy vége lesz. Ma viszont az egyik kisfiú elkezdett sírni mikor el akartam indulni haza és,hogy őszintén bevalljam alig bírtam ki, hogy ne sírjak.Megnyugtattam, megöleltem amennyire csak lehetett. Már majdnem elindultam, amikor is nem bírtam tovább sírva fakadtam a barátnőm ölelésébe és akkor szólt az egyik óvónéni, hogy a kisfiú sír megint. Nem bírtam és belőlem is kijött. Egy hónap múlva újralátom őket, de addigra már azt se fogja tudni, hogy mi a nevem és, hogy ki vagyok. Tehát ennek itt lett vége és borzalmasan hiányzik és boldogtalanná tesz. Lehet beteges, de nagyon megszerettem és most vége pedig még el se kezdődött.