Mi van akkor ha egyedül élem meg jobban a dolgokat? Lesz így is valaki aki leélné az életét velem?

Tehát egyedül sokkal jobban érzem magam ha kimozdulok. Városban sétálni, erdőben, utazni, kirándulni bármi. Nagyon jól át tudom érezni a dolgokat egyedül, értékelem az apróbb dolgokat, az épületeket, a történelmet, a fák levelének susogását, eső illata stb stb, szóval kicsit elvont emberke vagyok :D És ezek nagyon jó hangulatba tudnak hozni, tényleg jól érzem magam, oda tudok figyelni mindenre ami nekem szimpatikus. Viszont ha van velem valaki akkor nem tudom így elengedni magam, arra kell figyelni amit mondanak, meg máshogy látják a dolgokat, nem ugyanazt jelenti neki egy-egy dolog mint nekem. És ez elég zavaró tud lenni ilyenkor. Volt már párkapcsolatom, de egy idő után mindig előjön, hogy bocsi de túl elvont vagy meg magadba forduló. Vannak esetleg hasonló emberek már régóta együtt? Létezik, hogy így is működhet hosszú távon egy kapcsolat? Mert egyedül nem szeretnék lenni azért egész életemben, de ebből sem szeretnék leadni, mert úgy érzem ez hozzá tartozik a személyiségemhez.