Nem jó nevelés, szocializáció hiánya, mit tegyek?

Nem szocializálódtam rendesen. Nagyon sok a veszekedés itthon, már ideje lesz lassan elköltöznöm. Rengeteg trauma ért az életem során. Elég zárkózott vagyok. Bár társaságban jófej vagyok, és szeretnek, de tele vagyok félelemmel, és érzem magamban a rettegést, a gyomorgörcsöt. Nem bírom elviselni az embereket. A rosszindulatot amikor összenevetnek valami gonoszkodáson például... Akár munkahelyen, akár iskolába bárhol.. És mindenhol ez van. Próbálok nem foglalkozni másokkal. A testvéremmel erről beszélgettünk. És annyit mondott, hogy én nem jártam bölcsibe, és mindig sírtam mindenért, és szerinte anyu akkor is intézkedett, ha nem akartam oviba menni... És szerinte emiatt nem szocializálódtam rendesen, és a mai napig meglátszik. Én nem tudom. Lehet, hogy igaza van. Nem tudom mit tegyek.. Nem csak kényeztetés volt a nevelésemben, anyámnak több oldala is van. Kettős személyisége van, és ez váltakozik. A nagyon kedves (legfőképp idegenek előtt ezt mutatja), utána meg ordítozó (meg is vert régen) kiborul, és ordít mint egy vadállat, nagyrészt ok nélkül vagy hülyeségen. Gondolom neki is megvannak a múlt fájdalmai... Lényegtelen, hosszú.. Igazából a szocializáció most a fő kérdésem. Fősulira menni fogok szeptemberben. Talán az segít. De azonkívül tudnátok valamit mondani?