Érezted már úgy, hogy soha senki nem fog elfogadni, úgy ahogy vagy?

Én egy elég zárkózott ember vagyok és nagyon sokszor úgy érzek, ahogy te. Én képes vagyok szinte mindenkit elfogadni olyannak amilyen, mert tudom mindenkinek vannak hibái, de magamat egyszerűen képtelen vagyok. És azt érzem, hogy sokszor mások se tudnak elfogadni, nem mondják ki de tudom hogy így van. Én is tudom miben kellene változtatni, de az nem olyan egyszerű. Nem rossznak érzem magam, pusztán csak kívülállónak. 17 évesen túl vagyok egy hosszú depresszión, rengeteget csalódtam az emberekben, nem tudom ezek után hogyan változhatnék. Volt egy fiú aki mellett változtam, de őt is elveszítettem saját magam miatt.

Szóval nem vagy egyedül kérdező :)

Az elsőnek teljesen igaza van. A valóságban élünk, itt ezek a szabályok játszanak szerepet, akármilyen kegyetlenek is. Nehéz lehet sokszor megérteni egy embert (mert ha már el kell fogadnia, először gyakran meg is kell értenie), átérezni, hogy ő mit érez s egyebek. Nem hiszem, hogy létezne valódi elfogadás, esetleg olyan erős szeretet valaki iránt ahol semmit sem számítana mit tesz. Nem beszélve arról, hogy nem teljesen ismerjük gyakran a másik félt, lehetnek dolgai/titkai amik pont azért nem ismertek, mert nem fogadnánk el őt, ha kiderülne róla. Az embernek van egy része, ami csak a saját hasznát nézi. Ez nem azt jelenti, hogy önző lenne, de ha egy kapcsolatban már nincs semmi érdeke/haszna valami miatt, nem fogja tudni elfogadni a másikat hosszútávon.

Sokszor érzem ezt egyébként.