Nagyon egyedül vagyok, úgy érzem nem vagyok fontos senkinek. Volt már valaki hasonló helyzetben?
Most, hogy itt a nyár teljesen egyededül maradtam. Egy kis faluban lakom, itt a korombeliek már akkor is kiközösítettek, amikor még egy osztályba vagy iskolába jártunk. Van egy haverom, de ő a megye másik végében lakik és mivel neki vannak haverjai a környéken, ezért nagyon jól elvan nélkülem. Eddig néha írtam neki, de mindig csak egyszavas válaszokat adott, ha én nem írtam ő nem keresett, látszott rajta, hogy nem akar beszélgetni, ezért inkább már nem keresem, úgy érzem, hogy csak zaklatom. Most itthon ülök egész nap egyedül, unatkozom és nagyon egyedül vagyok. Már az is jól esne, ha lenne valaki, akivel beszélgethetnék, vagy elmehetnék valahová, de ez reménytelennek tűnik. Nem tudom hogy fogok kibírni még két hónapot. Úgy érzem nem vagyok fontos senkinek és ha eltűnnék nem hiányoznék senkinek.
Már az is jólesett, hogy ezt kiírhattam magamból. Privátot nem kell írni, már többször is próbáltam neten ismerkedni, de mindig néhány nap alatt megszakad a kapcsolat és ettől csak még rosszabbul érzem magam.
Más is volt már hasonló helyzetben? Hogy bírjam így ki a nyár hátralévő részét?
16f
válasza:
válasza: válasza:Nagyon szívesen elmennék fesztiválokra, ha lenne kivel elmennem. Nekem nem olyan egyszerű az ismerkedés, hogy odamegyek valakihez és beszélgetni kezdek vele. Mindig gondot jelentett az ismerkedés, de aki könnyen ismerkedik és még soha nem volt magányos az úgysem fog megérteni.
Aki nem segíteni, hanem sértegetni szeretne, azt megkérhetem, hogy inkább ne írjon semmit?
válasza: válasza: válasza:Én nagyon át tudom érezni, én is így nőttem fel. Én is egy kis faluban, ahol ki voltak alakulva a körök, akik nyáron csoportosan mentek vonattal Balatonra, csak engem nem hívtak. Most még is hogy állna oda az ember, hogy "héé, én is veletek mehetek?" Ha azt érzi az ember, hogy nem népszerű, abból csak még nehezebb helyzet lesz, ha el is hívnak, mert úgyis tojnak az ember fejére mikor oda érnek. Akkor már jobb egyedül elmenni a strandra, leülni egy könyvvel a kezedben a partra, közben közben megmártózni. Ha újra ennyi idős lennék, inkább elmennék egymagam a mostani eszemmel. Télen meg discoba jártak csoportosan a korombeliek, én meg otthon pulóvert kötöttem. Ez eddig elég szánalmasan hangzik amiket leírtam, de aztán jött a fordulópont:
elunva életemet jelentkeztem egy tanfolyamra a megyeszékhelyünkre. Napi szinten kellett városba járnom, így új ismeretségekre tettem szert, és nagyobb bátorságra is. Elkezdtem beszivárogni szépen lassan a városba és itt ismertem meg a páromat is akivel azóta is együtt vagyok. Azóta beutaztuk a világot, saját vállalkozást indítottam, és néha már úgy vagyok ,hogy hagyjon mindenki egy kicsit gyedül. Azok a falubeli kortársaim akik anno menőnek érezték magukat és én nem fértem bele a körükbe, a zöme azóta is ott éli unalmas hétköznapjait, némelyiknek lett gyereke, némelynek nem, vagy párja sem, 10 kilométerrel messzebb nem mertek állást szerezni, és van amelyiknek még jogosítványa sincs felnőtt korára. Remélem motiváltalak.
válasza: válasza:Na és még azt mondják hogy egyenjoguság van..
A lányok fényévekkel elörébb vannak,természetesen ha ők is csak sajnáltatni akarják magukat akkor ők is egy helybe maradnak,de akkor is több a lehetőség mint egy pasinak. Egy pasit elkönyvelnek nyámynyila lúzer,otthonülös senkinek,aki ilyen befordulos gnom vagy ilyesmi..Egy lánynak jól áll a félénkség mert az pont titokzatossá teszi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!