Mi lehet az oka annak, hogy nem találom a közös hangot a környezetemmel, a velem egykorúakkal?

Általánosban sokáig tartott mire be tudtam illeszkedni egy haveri társaságba, kb hetedkes koromban lettem tagjuk. Aztán jött a középsuli, ott már jobb volt a hanglatom, nem éreztem magam annyira kíülállónak, de azért a középiskolai éves se voltak tökéletesek. Valahogy az osztálytársaimmal nem találtam a közös hangot. egy hónap után elindult a klikkesedés, bulizás, ide megyünk-oda megyünk, suli után itt lógunk-ott lógunk, stb. Minden hétvégén mentek vmelyik kocsmába, de ez engem nem érdekelt, nem éreztem úgy, hogy nekem a szórakozáshoz kocsmázásra lenne szükségem, és ezt most is így gondolom. (Plusz a család anyagi helyzete is olyan, hogy nagyon észen kell lennünk minden hónapban, hogy mit mire adunk ki) Szerintem az a lényeg, hogy együtt legyen a társaság, nem az hogy hol legyen. Nem tudom, de így érzem.

De érdekes módon a felsőbb évesekkel valahogy tudtam jókat beszélgetni, eldumálgatni, sokkal jobban megvolt velük a közös hang.

Azonban most kezdem az egyetemet, a szaktársak mennek kocsmázni minden héten, meg lyukasórákban gyorsbüfé, gyrosozás. Én meg minden hétvégén vonatozok haza és hozom az otthoni kajákat, (amit a szülők három napig főznek.) És ismét úgy érzem, hogy valahogy nincs közös hang, közös érdeklődés a társasággal, pedig nagyon szeretnék közéjük tartozni. De azt veszem észre, hogy egy hónap után már beszólogatnak egymásnak, megy a kussojjá', Mi van te f..sz??, típusú, stílusú duma, de én ezt bunkónak tartom. Velem van a baj?

Alapból visszahúzúdó, magamnak való vagyok, a beszélőkém viszont jól működik, gyorsan építek ki új kapcsolatokat, de ezek rövid életűek és felszínesek. Úgy érzem, nekem más az értékrendem, mint a vlem egykorúaknak. Például mindenki megy fesztiválozni, így sziget, volt-sound, stb, de nekem se pénzem nincs elmenni, se társaságom, de egyébként se vonz az ilyesmi.

Mi lehet ennek az oka?