Mit csináljon az ember ha túl melankolikus/introvertált ahhoz, hogy bárkivel hosszabb távú kapcsolata legyen?

Imádok egy csomó mindent csinálni egyedül, múzeumba járok, moziba, utazok, túrázok, kávézóban olvasok, reggelizek, ebédelek, színházba megyek, sportolok. Nagyon tudom élvezni az életet ha egyedül vagyok. Valahogy nagyon ritka az, hogy egy másik emberrel ilyen jól meg tudnám élni a dolgokat. Mindig úgy érzem kicsit, hogy a másik nem értékeli úgy azt a programot mint én, és ez eléggé elvesz az egésznek a hangulatából.

Addig nem is lenne semmi gond, ha azt mondhatnám, hogy így minden tökéletes, és jó nekem egyedül. De nem. Nagyon igényelném azt, hogy legyen velem valaki. Viszont azt sem várhatom el senkitől, hogy igazodjon hozzám mindenben, mert van elég sok olyan hangulatom, hogy nem szeretek éppen beszélni, meg hasonlók.

Én szeretnék változni, hogy kicsit szociálisabb és elviselhetőbb legyek, de amikor ezzel próbálkozok mindig azt érzem, hogy ez nem én vagyok, és szinte fizikai fájdalmam van. Van esetleg valaki aki hasonló, és sikerült változnia, vagy valahogy megoldania a problémáit?

27/F