Tényleg ennyire gáz lenne, hogy ennyi idősen egyedül élek?

Lehet rossz a kategória, szoval bocsánat.

A helyzet a következő: szeptemberben kezdtem az egyetemet Pesten, vidékről költöztem fel. Van Pesten egy lakásunk, ideiglenesen megkaptam. Ket szobás, az egyiket nappalinak hasznalom a másik a halom. Egyedül elek, baratom jelenleg nincs, de persze nagyon vágyom ra, de ez is egy mas téma. A probléma az, hogy akárhányszor valaki (egyetemről emberek például) hogy egyedül elek mintha megváltozna rólam a véleményük. Mintha gaz dolognak tartanak, állandóan megkérdezik, hogy nem rossz egyedül es megy erről a beszélgetés. Holott en nem ertem gaznak, persze néha napján nem tul jo, főleg ha semmi dolgom es meg egesz nap a tv hogy ke érezzem magam egyedül, de ezen kívül jo dolognak tartom, mert azt tehetem amit akarok, bármikor bárki aludnal nálam (barátnőkre gondolok), tudok tanulni, ráadásul meg tanulok önállósodni. Viszont olyan mintha mindenki a korosztalyomban ezt egy nem normális dolognak fogna fel.

Baratnokbol is kevés van nekem sajnos, szoval nagyon gyakran nem tudok eljárni itthonról, de ha nincs dolgom elnezek rokonaikhoz ilyesmi. Szoval nem igazán nevezném magam maganyosnak, habár tény, hogy néha nem a legjobb dolog. Ráadásul anyukám szerint ezzel el fogok szokni attól, hogy mással lakjak es ha egyszer ugy alakulna, hogy lesz egy baratom akivel osszekoltoznenk rosszul viselnem.

Mi a véleményetek erről a témáról? Szerintetek gáz vagy nem? Csak kíváncsiságból kerdezem, mert kezdem emiatt magam rosszul érezni, mert mi van ha mondjuk a kiszemeltemmel lesz erről szo, es akkor majd o is furán nez rám, hogy ennyi idősen egyedül? Mar kezdek azon gondolkozni, hogy mindenkinek inkabb azt mondom, hogy egy barátnőmmel lakok hogy ne nézzek rám furcsa szemmel...

19/L