Hogyan éljem ezt túl? (hosszú)

5 évig voltam együtt azzal a lánnyal,aki megadta nekem az életem értelmét,célját,akiben megtaláltam a társam. Boldog voltam vele,de sajnos beleszoktam ebbe és az ember azt hiszi,hogy a boldogságot ha eléri,akkor nem kell semmit tennie azért,hogy az fennmaradjon.Elkövettem ezt a hibát,elhanyagoltam őt,hiába voltam vele,nem voltam mellette. Fájdalmat,csalódást okoztam neki.Ennek az lett a vége,hogy ő kiszeretett belőlem úgy,hogy én ezt észre sem vettem.

Tavaly szeptemberben szakított velem.A világ akkor összeomlott nekem. Egyedül voltam és vagyok azóta is lelki értelemben,nincs még egy ember,akinek teljesen megnyílhatnék,és aki meghallgatna,elfogadna engem. Nem tudom pótolni őt semmivel és őszintén szólva nem is akarom.Nekem ő az igazi,akiben a társamat megtaláltam.Nélküle nulla vagyok azóta.

Pár napja felköszöntött szülinapomkor és irogattunk egymásnak. Aztán gondoltam felkeresem,nem érdekelt,hogy felszakítom a sebeimet ezzel,mert nekem már mindegy. Tegnap találkoztunk és eljött velem sétálni.Nagyon jót beszélgettünk,nevettünk. 7hónapja ez volt a legszebb napom,hogy láthattam újra azt,aki értelmet ad az életemnek.Értettük egymást,megbeszéltük a régi sérelmeket,minden működött. A bökkenő csak az volt,hogy ő neki azóta egy másik fiú is volt az életébe,igaz csak irogattak a távolság miatt,de érzelmileg felé kötődik azt mondta. Elmondta,hogy engem már nem szeret. Ennek ellenére úgy zártuk le a találkozót,hogy fogunk még találkozni,megpróbáljuk a dolgot,de hagyunk időt magunknak,nem siettjük el.Nagyon boldog voltam utána,egész nap egy megmagyarázhatatlan érzésem volt,egy olyan,hogy tudtam az életem rendbe fog ezzel jönni,mert újra boldogok lehetünk.Hogy újrakezdhetjük,de ugyanazokat a hibákat már nem követnénk el,mint régen.Beleéltem magam.

Este pedig véget is ért az álmom.Pár óráig tartott.Visszamondta a lehetőséget,mert mást szeret (akit ő sem kaphat állítólag meg) és mert egyedül szeretné az életét most helyrehozni,átalakítani.Nekem ebben pedig nincs helyem. 1 nap alatt kétszer is megvltozott az életemről alkotott jövőképem.Összezuhantam.Zokogtam.Nem tudom feldolgozni.Egy dolgot akarnék az élettől már csak, és azt is elveszítem. Egy pillanatig elhitte mindkettőnk,hogy folytatni fogjuk. Fogalmam sincs mit kezdjek így,van munkám,néhány "haver",de semmi se tudja pótolni a hiányát.Üres ember vagyok nélküle.Nekem ő az igazi,nem kell keresgélnwm tovább. És le kell élnem az életemet úgy,hogy nem lehetek a társa és ő se nekem.Mi értelme van ilyen életet élni?Amiben tudod,hogy soha nem leszel boldog,mert aki tudja ki vagy te valójában és az egyetlen aki megért téged,az nem akar már tőled semmit. Nem akarok ilyen életet.Volt benne részem 7 hónapig,nem tudok így élni még évtizedekig.