Egyedül vagyok sokszor rossz, de mintha önfeláldozó tenném, mit tegyek?

23 éves vagyok. Dolgozom munka után örülök,ha haza jöhetek egésznap rohanok.

Régebben is ha hívtak valahova mindig lerázta őket nem tudom miért de úgy éreztem,hogy idegen társaságba nem akarok menni ( pl ha meghívtak egy szülinspi buliba és itt csak a meghívó szemèlyt ismerem ) ha van egy jó társaság,ahol tudom biztosan,hogy jól érzem magam oda gondolkodás nèlkül elmegyek .

Sokszor úgy vagyok hogy nincs kedvem menni vagy fél óra után könnèk haza de jontársaság esetèben meg napokig ott maradnék.

Olyannak érzem magam mint valami pap vagy nem tudom,aki lemond mindenről az esetleg " mások boldogságáért"

Van egy lány ismerősöm 21-22 éves egyetemista meg valami parti cégnèl dolgozik aztán sokat bulizik azt látom színes élete van.

Most ha oda el is mennèk csak öt ismerem és ez nekem kevès.

Sokszor akartam már változtatni,de amikor oda jutok ,akkor elszàll a dolog ès minden jó ahogy van.

Az idô csak telik én meg hagyom és majd talán èdzbe kapok ha már elszálltak a fiatal éveim. Azt érzem,hogy nem tudok senkiben bizni de jó néha összejáró valója aztán ennyi ,de mégsem jó ez így.

Amikor ott a lehetőség vagy nem élek vele vagy addig gondolkodom míg " elévül" a dolog.