Normális hogy a fizikai kontaktus hiánya barátok részéről ennyire hiányzik?

Az mellékes, hogy most nincsenek barátaim de amikor még voltak. Önmagában véve is ez a helyzet. Barátnőre, kapcsolatra nem is vágyom. Női társaságra sem. De amikor még vágytam rá sem volt ez másképp. Mindig hidegnek éreztem a barátaimat mert nem öleltek meg, meg ilyenek.

Azt nem tudom milyen -szexuális vagyok, mert nők társaságában nagyon szorongok persze ennek nem mutatom jelét. Úgy általában a szexualitástól szorongok, nem akarok tudomást venni róla hogy létezik. Volt egy két éves kapcsolatom bizonyossá vált hogy nem megy. Az elmúlt egy évben több nőt is visszautasítottam persze más okokra hivatkozva, pedig egy férfi sem tette volna velük.

Ugyanakkor úgy érzem ha egy férfi akarna valamit akkor agyonverném, én meg nem bírnék semmit csinálni egyikkel sem, mert szerintem sajnálni való.

Ettől függetlenül szélsőségesen közeli baráti kapcsolatokra vágyom férfiakkal talán pont azért mert az szexmentes, semleges. Meg talán mert nem volt apám, vagy mert szar volt az egész fiatalságom és kimaradtak dolgok.

Nem tudom. Csak szégyellem is, mert úgy érzem ez az én degeneráltságom legalábbis mások annak vennék. Mèg a terapeutámnak sem mondtam, pedig vele cifrább dolgokat is megosztottam már. Úgy érzem kiröhögne.