Van egy vers, ami nagyon megfogott, nektek hogy tetszik?

verset akartok?

pl

ARANY JÁNOS

CZAKÓ SÍRJÁN

Ott a költő sírja, a kicsiny fehér domb,

Ujon ásott sír az, nem nőtte be hant;

Ormán az öreg tél pihen ősz hajával,

Ifju élet romja temetve alant.

Mért halt meg? hiszen még oly soká élhetett:

Bölcs kárhoztatás! menj, dobd reá kövedet.

"Gyönge az a lélek, mely az élet súlyát

Nem bírva, leroskad a pálya felén;

Nem férfi az, aki fölveszi a gyilkot,

Melyet vigaszul hagy a futó remény."

Imhol a nyugágy, mit kislelkűség vetett

Nagy lélek, eredj, dobd a sirra kövedet!

Te, kit aranyhímes pólyába kötöztek

S fednek születésed érdemcsillagi,

Kire gondolkozni sem szorult magadra,

S minden gondolatod más találja ki:

Ily halál sohasem fog érni tégedet:

Nagy lélek, eredj, dobd a sirra kövedet!

Te erős jellem, ki csúszva-mászva győzesz,

Akit a kegyszellő jobbra-balra hajt,

Ki el birsz feledni egy hitvány mosolyért

Annyi könnyes arcot, annyi zok sohajt,

Ki az érző szívet gúnyosan neveted:

Nagy lélek, eredj, dobd a sirra kövedet!

Te, ki földi léted boldog hizlalóján

Nem sejted, hogy benned égi szellem él;

Ki, ha vágyaidat mérsékleni tudnád,

Oktalan állatnak is beillenél:

Soha ilyen gyászos nem leend végzeted:

Nagy lélek, eredj, dobd a sírra kövedet!

Te, utonállója minden pénzdarabnak,

Kit silány éltedhez bilincsel az érc,

Ki, ha rajtad állna - míg lesz a világon

Nem tied egy fillér - örök-évig élsz,

E merényt te soha, soha nem követed:

Nagy lélek, eredj, dobd a sirra kövedet!

És te szellemfukar, ki rideg falak közt

Gyüjtesz a penésznek halott tudományt,

Kit nem érdekel a hitvány földi ember,

Míg a hold lakói állapotja bánt:

Nagy lélek, eredj, dobd a sirra kövedet

Vagy kőnél keményebb szivtelen könyvedet!

Mi pedig, barátim, járjunk el a sirhoz

Olvasztani róla könnyel a havat,

Hadd sírjon a szív, ha itélni erőtlen!

Tán így hamarább jön az enyhe tavasz

S béhinti virággal az egyszerü dombot,

Hol ő pihen, aki tövis közt bolyongott.

(1848)

vagy szintén Arany

Wohl Janka emlékkönyvébe

To love, to like, enyelgénk,

Amaz sok, ez kevés;

(Szótár segélye nélkül

Támadt az érezés;)

Egy szóba' most ezen per

Kiengesztelve lőn :

Zeng édesen: remember!

Át téren és időn.

#31

Nem tudom, hol olvastál tyúkról.

Ez a rész neked szól:

"Már tudta, mit a Másik tudni nem mert"

De ha már a tyúkot említettél, olvasd is nem mond "már ismerem"

íme

Petőfi Sándor -

ANYÁM TYÚKJA

Ej mi a kő! tyúkanyó, kend

A szobában lakik itt bent?

Lám, csak jó az isten, jót ád,

Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,

Még a ládára is fölszáll,

Eszébe jut, kotkodákol,

S nem verik ki a szobábol.

Dehogy verik, dehogy verik!

Mint a galambot etetik,

Válogat a kendermagban,

A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát

Jól megbecsűlje kend magát,

Iparkodjék, ne legyen ám

Tojás szűkében az anyám. –

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,

Hadd beszélek mostan veled,

Régi cseléd vagy a háznál,

Mindig emberűl szolgáltál,

Ezután is jó légy, Morzsa,

Kedvet ne kapj a tyúkhusra,

Élj a tyúkkal barátságba’...

Anyám egyetlen jószága.