Mi értelme egy olyan ember igyekezetének, pénzének, akinek soha nincs senkije és mint egy kivert kutya, egyedül magányosan fog megöregedni?

A kérdés, hogy miért nincs senkije? Ezen kéne elgondolkodni mélyen, nem pedig nyavalyogni.

Elég fura kérdés így összességében, helyretéve:

1.) Nem kell olyan emberre pazarolnod az igyekezeted, aki nem értékeli, egyszerűen csak válógasd meg a barátaidat, kapcsolataidat

2.) A pénzedet elsősorban magadnak keresed, senki másnak, elég sz*r barátság lenne, ahol a pénzed miatt voltak veled

3.) Teremthetsz kapcsolatokat úgyis, hogy nem rendeled alá magad az embereknek ennyire, hogy minden igyekezeted és pénzed értük legyen. Nem értük van, csakis érted. Az igazán jó kapcsolatokat elsősorban a szeretet köti össze, nem a kihasználás. De ezeket megkell találni.

Egy fecske nem csinál nyarat.

Zsák a foltját megtalálja.

Van értelme az életének.Ha van pénze az azt jelenti beiratkozhat különböző tanfolyamokra,nyelveket is tanulhat,sportolhat,volontőrködhet,pénzt szánhat különféle jótékonykodásokra,utazhat.Lehet épp ezeken a helyeken megismerkedik valalkivel vagy olyan hatások érik ami által megváltozik a gondolkodásmódja.

Ha valalki magányosnak,kivert kutyának érzi magát felteheti a kérdést nem él-e túl beszűkült életet?Ezen lehet változtatni.Önismerettel foglalkozni.Szakember segítségét igyénybe venni se szégyen.