Nincs életem, nincsenek barátaim, teljesen bezárkóztam. Hogyan törjek ki?

Ugyan ezen én is átmentem. Én 12 - 18 éves korom között lettem nagyon zárkózott, rengeteg embert zártam ki az életemből, akiket előtte a barátaimnak tartottam.

Csak azokkal tartottam a kapcsolatot, akikkel napi szinten találkoztam (osztálytársak). Aztán amikor már nagyon elviselhetetlennek tartottam ezt az állapotot, akkor éreztem úgy, hogy muszáj ezen változtatni. Saját tapasztalatból mondom, hogy nagyon komfortos lenni ez a "gubó", de ha zavar téged (és a kérdés alapján zavar), akkor ki kell lépned a komfortzónádból. Szép lassan, kis lépésekben, de nyitni kell mások felé :) Nincsenek csoda lépések, amiket betartva egyik pillanatról a másikra nyitott leszel, szóval arra ne várjál, hogy valaki pontosan a szádba fogja rágni, hogy mit csinálj, mert ezt neked kell érezned.

Viszont egy példát azért leírok. Én anno. élből elutasítottam sokszor meghívásokat. Például pár haverom hívtak engem nyaralni egy hétre balatonra, én nekem meg ösztönösen az első reakcióm az volt, hogy kitalálok valami kifogást, hogy miért nem megyek és otthon maradok. Ezek azok a pillanatok, amikor abba kell hagyni a kifogás gyártást és igent kell mondani dolgokra. Pont úgy, mint az Igenember nevű Jim Carrey filmben :)

Biztos neked is voltak ilyen lehetőségeid, amikkel nem éltél. Lehet, hogy most nincsenek ilyen lehetőségeid, de ez ne keserítsen el. Kezdj el beszélgetni másokkal, nyugodtan keress fel régi ismerősöket interneten. Vagy kezdj el nyitni a munkatársaid felé. Mozdulj ki otthonról, menj el olyan rendezvényekre, amik érdekelnek téged, aztán előbb vagy utóbb biztos adódni fognak olyan lehetőségek, ahol tudsz nyitni mások felé :)

Ha nincsen valami hátráltató mentális betegséged, akkor az irányítás a te kezedben van és csak úgy fog menni a változás, hogyha akarod és teszel is érte. Lehet, hogy ijesztően hangzik és nem is könnyű, de csak így megy. Fel kell vállalni a felelősséget a saját életedért, hogyha boldog akarsz lenni. Az ilyen "kicsúszott a kezemből az irányítás" féle kifogásokat meg el kell felejteni.

Ugyan négyes majdnem minden szavával egyetértek, egyedül azt kell hozzátennem, hogy DE igen vannak esetek, amikor kicsúszik a kezedből az irányítás, vannak ilyenek, pl amikor manipulátor emberekkel vagy körülvéve, és időbe telik amíg kinövöd őket, és rájössz, hogy mi zajlik körülötted, de mindig kettőn áll a vásár, csak Natascha Kampusch az aki valóban elmondhatja, hogy kényszerhelyzetben volt, egy idő után pedig a "tanult tehetetlenség" állapotából kellett neki is kinőnie szépen fokozatosan, és akarni a változást, ahhoz, hogy ő szó szerint, te pedig képletesen "szabaduljál" a részben önmagad által épített korlátok közül.

[link]

[link]

itt a nyár, a jó idő, keress olyan elfoglaltságokat ahol emberek között lehetsz, ismerkedhetsz, barátkozhatsz

az, hogy mennyire engedsz magadhoz közel valakit az agyban dől el, ha úgy érzed valaki érdemes a bizalmadra, akkor azt engedd közel, ne ess a ló túl oldalára sem, hogy boldog-boldogtalan a bizalmadba férkőzhet

Totál megértelek. Pár évvel vagyok idősebb nálad, és férfi, de most nagyon kemény mélyponton vagyok. Pontosan ott tartok, hogy fogalmam sincs mihez kezdjek magammal, teljesen céltalan az életem. Azt se tudom mivel szeretnék foglalkozni az életem hátralevő részében, barátaim sincsenek, még olyan sem, akivel interneten tudnék beszélgetni. Párkapcsolatom meg szinte nem is volt komoly. Itthon ülök begubózva, annyi a kimozdulásom, hogy néha mozi, meg futás. Persze nem volt ez mindig így, próbálkoztam, de a csalódások, és az egyre növekedő önbizalomhiány végett teljesen leépítettem magam. Rohadt nehéz ebből a gödörből úgy kimászni, hogy fogalmad sincs merre tovább, egy jó ötlet, egy isteni szikra nem pattan ki az ember fejéből, és mások sem nagyon tudnak segíteni. 24 órás őrlődés, idegesség. Pláne akkor erőteljes ez, mikor látom hogy korombeliek építik az életüket, feleség, baba, ingatlan vásárlás stb. Én meg szülőknél poshadok, és bámulom a képernyőt. Vér ciki.

Én úgy gondolom, hogy egyszer el kell jönnie az ember életének egy olyan szakasza, egy löket, hogy na most már elég volt, és csinál valami oltári nagy hülyeséget, ami vagy egy nagy pofon lesz, vagy egy hatalmas pozitív behatás, mindkettő pofon lesz, és fel fog ébreszteni. Viszont abban nem feltétlenül hiszek, hogy az ember életébe hirtelen befut a nagy ő, vagy egy életre szóló barátság, esetleg egy olyan munka, hivatás totál véletlenszerűen ami teljesen megfordítja az addigi életet. Ehhez baromi nagy szerencse kell, ismeretség, talpraesettség. És bármilyen nehéz is kimondani, tenni kell a dolgokért, nem az iszapban fetrengeni. De hogy a te problémádra reagáljak, tehát hogy nincsenek barátaid, begubóztál, nem tudsz kivel beszélgetni. Szerintem mint minden mást ezt is csak gyakorlással lehet fejleszteni. Igen ám, de ilyenkor a legnehezebb egy idegennel, munkatárssal kommunikálni, pláne hosszabban, komolyabb dolgokról, és ezeket a beszélgetéseket napi, heti szinten fent tartva. Én pl. totál azt érzem, hogy nem voltak soha kíváncsiak az emberek rám. Beszélhettem én, olyan jelentéktelennek tartottak, nem komolyan vehetőnek. Persze ez lehet csak bennem volt meg. Nehéz ebből kilépni, de egy munkahely, lakóhely váltás kis százalékban, de hozhat változást, leginkább viszont valami elfoglaltság, új hobbi hozná meg a sikert. Mittudomén vannak ilyen spartan meg hasonló edzések, befizetsz, és csoportba edzettek, jártok lépcsőzni, húzódzkodni, futni, akármi. Itt talán kialakulhat könnyed baráti kapcsolatok. De most mondhatnám a túrázást, teniszezés, bármilyen sport. Mocsok nehéz elindulni, főleg mert a magyar emberek nagyon szeretnek foglalkozni a másikkal, kifaggatni, pénztárcájába turkálni. Nekem ezért is vette el a kedvem az ilyenektől, sokszor lenéztek, mert nincs diplomám, vagy mert nem vagyok számukra "értelmiségi".

Én speciál úgy szeretnék kilépni ebből, hogy 1 hónap múlva fogom a hátizsákom és lelépek egy "világ" körüli túrára egymagam. Depressziósan, magányosan, önbizalomhiányosan rohadt kemény lesz, de meg kell birkóznom vele. Új emberként szeretnék visszatérni, tele tervekkel.