Hogy találkozhatnék, ismerkedhetnék ha szégyellem?

Egy ideje már egyedül élek egy nagyvárosban, de sajnos akik igazán jó barátaim voltam suliból, innen-onnan, mind messze laknak már, így csak neten tartjuk a kapcsolatot. Szóval chatpartnereim vannak, akikkel tudok néha csevegni.

De olyan személyes barátaim, ismerőseim akikkel tudnék találkozni szabadidőmben, nincsenek sajnos.

Van egy pár ismerős akiknek úgy gondolom szimpatikus vagyok, munkahelyi ismertség által váltottunk már pár szót, de nem igazán tudok nyitni feléjük.

Úgy érzem szégyellem hogy 27 évesen nehezen ismerkedem és hogy nincsen baráti társaságom. (azt az 2-3 embert leszámítva akikkel már csak neten beszélek)

Erre meg csak ráerősít az a sztereotípia, hogy ha ennyi idősen nincsenek barátai, akkor biztos zizis, stb.stb...

Jó persze, zárkózott vagyok azt lehet mondani, de nem antiszociális, mert egyébként szeretek emberek közt lenni, vagy tömegben is akár, csak ott is "egyedül" érzem magam.

Szóval attól tartok hogy ha most így random ráírok valakire akivel már ismerjük egymást, csak nem vagyunk baráti kapcsolatban, hogy "Szia! Csak magányos vagyok, nincs senki akivel tudnék találkozni, beszélgetni...Nincs kedved találkozni?"

Akkor szinte biztos kellemetlenül érezné magát az illető, vagy félne attól hogy rá akarok akaszkodni...

Mit gondoltok?

27/F