Mit kezdjek az életemmel és a sok teherrel? Összeroppanok s nem bírom már.
Nem tudom mit tegyek, érzem széthullok pedig én tényleg mindig próbálok optimista lenni, tenni mindig a dolgokért s látni az apró örömöket. Tudom a problémáim többsége az, hogy mások baját is magaménak teszem de nem tudok mit kezdeni a dolgokkal.
Egyedül álló anya vagyok s a testvéremmel és szüleimmel élek. Anno így építkeztünk direkt.
Testvérem ápolásra szorul, skizofrén, idegösszeroppanást kapott. Nem takarít s folyton koszt hagy maga után, leszázalékolták nem képes nagyon a külvilággal semmilyen kapcsolatot létesíteni, velünk is alig mert bár kedves de nagy a baj sajnos.
Mellé egy alkoholista apa aki visszaköltözött hozzánk mert anyánk megsajnálta s mindig őt választja. Neki amputálták a lábait. Vele hiába van megfelelési kényszerem az emberek felé nem tudok egy légtérben sem lenni mert gyomorgörcsöm van a puszta ottlététől ezért főzni nem tudok csak éjjel amikor nincs a konyhában.
Anyám rivalizál velem a gyereknevelésben. Ha veszek egy sima pólót ő négyet vesz szó szerint s ez még a legminimálisabb megnyilvánulása. Simán úgy gondolja jaj nekem nyűg a gyerek....de neki kéne még egy unoka, lehetőleg lány, nem baj ha apja sincs...(WTF??!?) s ha az is fiú akkor neveljem de ha lány hát hisz ő segít.... Ez miatt nem érzem jó anyának magam. Minden helyzetben nekem kell a szigorúnak lenni.
Van a gyönyörű okos kicsi fiam aki ebben a bolondokházában él és szerencsére nyitott, barátkozós s imád velem lenni. Amikor csak tehetem viszem is minden felé had lásson világot, embereket, új helyeket, vagy csak lazulni a tóparton kettesben. Ő ad egyedül erőt. De anyám miatt ez se felhőtlen, nehéz magamban lerendezni.
Lett egy barátom pár éve aki erős dohányos. Kísérti az anyja halála s emiatt fél igazán élni bár nagyon szeret, gyerekkel is nagyon jó a kapcsolata de nem tudom hosszútávon hogy tervezzek vele annyira negatív s depressziós. Mint aki mindjárt eltörik. Hiába próbálok minden ilyen pozitív energiát adni neki energia vámpír néha. Amikor viszont nem akkor annyi szeretettel fordul a fiam s felém amit sosem kaptam még. Értékes ember olyan gonddal amit én nem tudok megoldani akárhogy is szeretném mert nem vagyok se parafenomén se pszichológus. Csak támogathatom.
Őt az apja is keseríti akivel együtt él. A bácsi idős, nem lehet egyedül hagyni mert nem bírja a fizikai munkát mégis mindig megy a telekre kaszálni stb. Hiába végzi el a fia a munkát semmi nem jó bárki más teszi s nem is bír várni akár egy napot is vele mert a munkát meg kell! csinálni....S ilyenkor rosszul lesz, sokszor elesik, beüti magát, rossz a szíve stb. Próbáljuk nem hagyni magunkat az érzelmi zsarolásnak amit eljátszik minden héten kétszer de nehéz s féltjük.
S itt vagyok én rengeteg végzettséggel, 0 önbizalommal és most rúgtak ki. Nem bírom. Küzdöttem folyamatosan a munkában, hogy jó legyek, ha kellett túlóráztam magamtól 0 pluszpénzért csak meglegyen a papírmunka. Hozzá tanultam, továbbképeztem magam. Hozzá a fiammal voltam.
Munka után ezek az emberek mind körülvesznek s még a kocsiból se szállok néha ki már jönnek s elárasztanak, beszippantanak.
Mindkét családban gondozni kell az embereket s ezért nem megy a külön költözés. Minden nap így telik ebben a körforgásban ezekkel az emberekkel s már sok. Mindig mint valami csapás jön egymás után heti többször a rossz hírek.
Tudom erre nincs igazán megoldás max szemléletváltás vagy megtalálni a plusz erőim de szinte a csontomból szívják már ki úgy érzem.:( Nagyon köszönöm, hogy kiírhattam magamból s ha valaki elolvassa s tud hasonló tapasztalattal bírni mi segít neki azt megköszönöm.
válasza:Ritka pocsék helyzetben vagytok mindketten, ez kétségtelen, hiszen nem azért nem tudsz kiszakadni ebből, mert így kényelmes, hanem, mert felelősséget vállalsz a családodért, és ezt kevesen mondhatják el magukról. Ugyanakkor szerintem túl sok terhet veszel a nyakadba, olyasmiket is, amiket nem feltétlenül kellene. Nem vagy felelős mindenért és mindenkiért, nem lehetsz ott mindig mindenki mellett, mert ezzel csak magad őrlöd fel. Ha megtehetitek, menjetek el kettesben vagy hármasban nyaralni pár napra, szakadjatok ki mindebből, töltődjetek fel, legyetek egy kicsit csak ti a család nélkül, mint egy család, mindannyiotoknak jót fog tenni.
Ugyanakkor, ha igaz, amit állítasz, hogy a gyerek nem szenvedi meg ezt az agyrémet, akkor valamit mégis csak jól csinálsz. Ha eleged van mindenből és mindenkiből, jusson ő az eszedbe, hiszen érte csinálod. Viszont neked most már a gyerek az első: ha az első jelét látod rajta, hogy kára van ebből az egészből - elvégre egy alkoholistával egy háztartásban élni tudom, milyen -, azonnal fogd és menjetek. Legyél önző, mert nem csak rólad van szó ebben a helyzetben, hanem a fiadról is.
Értem én, hogy a párodnak sem egyszerű, de nem csak az ő problémái léteznek és ezt neki is meg kell értenie, hiszen te is csak emberből vagy: mondd el neki, amit itt leírtál, hiszen ő tud a leginkább támogatni ebben a helyzetben, és ha tényleg annyira szeret, ahogy állítod, akkor fog is.
válasza:
válasza:Te keresed valahol magadnak a bajt.
Ilyen a családod, erre összejössz valami félnótással.
Köszönöm a válaszokat. Próbálunk sokat kirándulni s szinte minden hétvégén ha jó idő van megyünk mindenfelé, múzeum, vár nézőbe, fagyizni, Balatonra, focizni, állatkertbe bármi ahol nyugi van s élvezi a fiam. Azt szeretném ha teljes élete lenne nem elkényeztetve a sok kacat által amit a szüleimtől kap hanem rengeteg olyan élménnyel amire építhet nagyobb korában s érzi mennyire fontos is a harmónia még ha nem is könnyű elérni.
3.: Nem keresem magamnak a bajt. A gyerek apjával majdnem 8 évig voltam együtt s küzdöttem talán túl sokáig is hogy egyben maradjon a kapcsolatunk. De nem ment beláttam s szétváltunk. Egy ideig átgondoltam mit és hogy hibáztam igyekeztem tanulni belőle majd a gyerekben ez miatt lezajló dolgokat megkönnyíteni. Ebben szerencsére az ex is segített, mindig ott volt a kicsinek fontos pillanatoknál.
Azonban amikor elkezdtem randizni rengeteget ücsörögtem a kávézókban, sétáltam és beszélgettem a férfiakkal. Mindig is érdekelt az emberi lélek, viselkedés, pszichológia s úgy éreztem gyorsan eltudom dönteni ki milyen ember s az mennyire illene hozzám. Rengeteg a probrémás, az önző, az olyan akinek látszólag nincs baja pedig a megnyilvánulásaiban ott lapul nem mennék vele semmire.
A páromról 2 óra után már tudtam értékes ember s nem selejt ahogy írod. Udvarias és régimódi, a tenyerén hordoz szinte s becsüli bármit teszek érte. De így is fél évet adtam a dolognak, hogy mennyire lesz tartós míg hazavittem s bemutattam a fiamnak ne átjáróháznak érezze a saját otthonát. Ha a gyerek utálná nem lenne velem akármilyen jó ember is. De már olyan jóba vannak, hogy a gyerek mondogatja házasodjunk össze, egy amolyan cinkos kis játszótársi viszonyban. Ha kell elmondja hogy rossz de mindig megbeszéli vele nem lealázza. S ezt rengeteg apa sem képes megtenni nem hogy egy olyan férfi aki amolyan import gyerekhez kell alkalmazkodnia. Hatalmas érték szintén.
Hogy az édesanyja halálát nem képes feldolgozni mert az apját támogatja s arra vigyáz ettől ismét csak nő a szememben mert mutatja mekkora szíve s ereje van. Szomorú de különleges is. Ezért szeretném ha kis lépésekben de fejlődnénk mindketten s végre készek lennénk a közös életre valahogy egyszer.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!