Amióta anyám krónikus beteg lett, egyfolytában a hajléktalanság gondolata rémiszt. Normális ez?

Milyen szakot végzel?

Csak gyorsabb és sikeresebb megírni a szakdogát és záróvizsgázni mint targoncásnak tanulni, bár ha nem piacképes a szakod akkor azzal se lesz nagyon munkád, pláne nyelvek nélkül.

Ha már eddig elvégezted akkor szerintem fejezd be akármi is az.

Anyukád is jobban érzi magát, ha diplomás gyereke van.

Én is azt mondom, hogy fejezd be azt, amit elkezdtél, különben az önbecsülésed is romokban lesz, és az a depresszió melegágya. Ha meg depressziós vagy, akkor tényleg sokkal kevesebb esélyed van bármihez.

Ha kell, keress az egyetem mellé valami állandó diákmelót, sokan vannak, akik folyamatosan dolgoznak, te is kibírod.

Nem tudom, hogy mikor mi történt, de ajánlom a figyelmedbe ezt:

[link]

Ezzel a szüleid - ha valóban érintettek, akár öt évre visszamenőlegesen is igényelhetik a betegségekre az adójóváírást, ez önmagában több százezer forint is lehet.

Jó, egyszeri dolog, de akkor is valami.

Utánajárnék még, hogy kinek mi jár még, le lehet e őket százalékolni, vagy sem, jobban járnak-e egyáltalán, ha le vannak százalékolva. Igényelhetnek-e közgyógyellátási igazolványt...

Nem ez a fő problémád, tudom, de azért mégis segítség lehet.

Ameddig élnek, addig kell képezned magad a leginkább. Utána is, de addig könnyebb.

Egy gyorstalpalóra akármikor el tudsz menni máskor is, viszont felsőfokú végzettséggel sokkal több gyorstalpalóra tudsz jelentkezni, mint szimpla érettségivel. Ez egy életre szóló döntés lenne a részedről, és szerintem a rossz döntést, egy életre megbánnád, ráadásul már alig van valami hátra. Most húzz bele, aztán sziesztázhatsz.

Fontosak a célok, a perspektíva. Érdemes látni, hogy milyen lehetőségek nyílnak meg előtted a diplomával, egy középfokúval, stb. hogy sokkal nagyobb eséllyel kapsz normális melót, és ha nem Magyarországon, hát külföldön, szóval érdemes tanulni, és akkor lesz esélyed arra, hogy legalább annyit keress, hogy ne kerülj az utcára, netán még valahogy éljél is.

Javaslom, hogy rendszeresen sportolj, az egy kicsit segít a stresszt feldolgozni, a depresszió ellen is jó, de persze nem megoldás, de nagyon hasznos. Keress barátokat, ismerkedj, hobbizz. kapcsolódj ki!

Szerintem alapvetően máshol vannak a problémák, azzal (önmagaddal) kéne első sorban foglalkozni.

Persze a szüleiddel való foglalkozás ezt egyáltalán nem zárja ki, ne így értsd, csak fontos, hogy feltöltődj.